2016. március 12., szombat

garai péter sándor korrekció

vonat elé guggolunk
megfogjuk a mozdonyt mielőtt elérne
felemeljük a sínekről
megigazítjuk a masiniszta fejét hogy előre nézzen
visszatesszük a sínekre hagy robogjon

*
lekapcsoljuk a tolató lámpát
miután végeztünk a tolatással
nyugalmi helyzetbe keveredünk
megfogjuk egymás kezét szorosan
megérezzük a másik pulzusát a
tenyerünkön figyeljük ahogy
egyre szaporábban ver ahogy
felgyorsul a lélegzetünk
várakozás teljesen nyílnak
az ajtók amint kiszállunk
a friss levegő térít magamhoz

*
a kék-sárga csíkos sálamat hiányolom minden télen
és mindig tavaszra szokom meg hogy elhagytam


1 megjegyzés:

  1. A dokkon, anno, jó nagyítózása volt ennek a versnek. Akkor szerelmes versnek olvastam. (most is :))

    VálaszTörlés