Cím nélkül
Mozgó acéllépcsők sátáni surrogása, nyugati tér egykedvű vibrálása
Mozgó acéllépcsők sátáni surrogása, nyugati tér egykedvű vibrálása
lelkemben a búzakalász táblák felett elsuhanó szellők pimasz
moraját idézi.
Dögös pincérnők numerára csábító mosolya bennem csak a
dolgok tüneti kezelését sejteti.
De azért mindig bízunk, és a hit, mint egy távoli csillag
fénye, felcsillant
egy utolsó esélyt.
Bp., 1999. július. 11.
Sínek között/Keleti pályaudvar - Budapest
Megjelent: Láncszemek 2008
a Pannon Tükör Művészeti Könyvek sorozatban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése