2016. május 24., kedd

Gulyás Tamás Vers és kép a Láncszemekből

Cím nélkül

Mozgó acéllépcsők sátáni surrogása, nyugati tér egykedvű vibrálása
lelkemben a búzakalász táblák felett elsuhanó szellők pimasz moraját idézi.

Dögös pincérnők numerára csábító mosolya bennem csak a dolgok tüneti kezelését sejteti.

De azért mindig bízunk, és a hit, mint egy távoli csillag fénye, felcsillant
egy utolsó esélyt.

Bp., 1999. július. 11.



















Sínek között/Keleti pályaudvar - Budapest


Megjelent: Láncszemek 2008
a Pannon Tükör Művészeti Könyvek sorozatban

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése