... de
mivel saját képmására teremtett...
A Roma Sajtóközpont
felkérésre a DESzínház egy rövid színpadi etűddel járult hozzá a 2016-os Roma
Nap debreceni programjához. Az Alkalmi Társulat április 8-án bemutatott előadása
impresszionisztikus tisztelgés Jónás Tamás cigány költő művészete előtt. Jónás
Tamás ezt írja magáról: „Nem szeretek cigány lenni, mert olyan, mint egy
gyógyíthatatlan betegség. Amikor verset írok vagy költészetet csinálok,
ideg-óráig sikerül erről a géntényről megfeledkeznem.” Az előadás készítői egyiken sem cigányok, a
legkifejezettebb szándék ellenére sem tudnának erről a géntényről bármi
hihetőt a színház nyelvén állítani. De erre indíttatást sem éreztek. Mégis,
anélkül, hogy erőnek erejével ignorálták volna ezt az adottságot, az Alkalmi
Társulat tagjai megrázó találkozások pillanatait élték meg Jónás Tamás verseit
olvasva.
A szerteágazó érdeklődésről tanúskodó tanulmányok (hallgatója volt a
győri Széchenyi István Műszaki Főiskolának, az ELTE-nek magyar-szankszrit szakon, a Tan Kapuja
főiskolának) is bizonyítják a költő igyekezetét a világ - és benne önmaga -
komplexitásának az értelmezésére. Épp ebben a törekvésében volt a társulatnak esélye
egy-egy mondata mantrázásával hosszabb-rövidebb ideig kísérni az útján.
Ismerjük az önértékelés lélekromboló dilemmáit, mi is ismerjük a tökéletességre
vágyás belső késztetését és lehetetlenségét, ismerjük az emberi létben rejlő
kegyetlenséget és fájdalmat. A víz és a tűz ellentétes vonzásait-taszításait mi
is megéltük, mint ahogy a kettő összebékítésének kísérletét is. Még akkor is, ha
csak a költő tud énekelni a „hideg tűzhöz”, tudjuk, miről beszél. De ugyanígy
játszani is szeretünk, keressük a derűt, mert „aki nem táncol az pórul járhat”
.
Tengernyi verse
olvasása során kialakult a társulatban az a συμπάθεια (sympatheia), a vele érezés,
mely elvben alapja lehetett a színház nyelvére fordításának. Eszközöket kellett
találnunk, melyek bár más nyelvezettel, de ugyanarról szólnak, mint a szavak
Jónás Tamás klaviatúráján.
Kerestünk
hanghordozást, mozdulatot, zenei effektet, látványt, mely szándékunk szerint
hordozhatja a csak látszólag ÁSTA MÁS-világot, mert valójában mi is hasonlónak vagyunk
részei. Igy került a színpadi látvány fókuszába a « cigány sámli », a
toldi cigányok asztalos műhelyében készült, egyszerre komikus és titokzatos kis
alkalmatosság, ami mindenre jó, de semmire sem igazán. Árnyalatok nélküli
színei hordozzák azt a vitalitást, bátorságot, mely a szövegekből sugárzik, és
ennek köszönhetően válhat másodpercekre a « cigány sámli » egyszer-egyszer
a játék főszereplőjévé.
A DESzínház szűk alagsori játszóhelye eszményi tér egy
ilyen kiáradóan őszinte költői világ interpretálására, ahol a kis létszámú
közönség karnyújtásnyi távolságból követi a folyamatokat. Ahogyan ketté válik a
férfi-költő figurája két, néha gyötrődő, néha megbékélt, néha gyászos,
néha játékos lány-alakká (Bajzát Ágnes, Krivi Dóra). Akik mozdulatsoraikkal,
színpadi jövés-menéseikkel szimbolikus módon idéznek meg a versekben rögzített
képeket, melódiákat. És így lett teljes értékű színpadi elem az élő zene, mely egyszerre
lebegő és zsigeri, háttér és alap (Katona
Lóránt).
Tagadhatatlan, hogy vers válogatásunk önkényes módon jelölt ki a társulat
számára magára vehető vers-világokat, abban a reményben, hogy ezt a költő
bocsánatosnak veszi.
Lukovszki Judit, az Alkalmi Társulat rendezője
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése