2016. május 14., szombat

Lukovszki Judit - színpadi etűd Jónás Tamás verseire

... de mivel saját képmására teremtett...

A Roma Sajtóközpont felkérésre a DESzínház egy rövid színpadi etűddel járult hozzá a 2016-os Roma Nap debreceni programjához. Az Alkalmi Társulat április 8-án bemutatott előadása impresszionisztikus tisztelgés Jónás Tamás cigány költő művészete előtt. Jónás Tamás ezt írja magáról: „Nem szeretek cigány lenni, mert olyan, mint egy gyógyíthatatlan betegség. Amikor verset írok vagy költészetet csinálok, ideg-óráig sikerül erről a géntényről megfeledkeznem.” Az előadás készítői egyiken sem cigányok, a legkifejezettebb szándék ellenére sem tudnának erről a géntényről bármi hihetőt a színház nyelvén állítani. De erre indíttatást sem éreztek. Mégis, anélkül, hogy erőnek erejével ignorálták volna ezt az adottságot, az Alkalmi Társulat tagjai megrázó találkozások pillanatait élték meg Jónás Tamás verseit olvasva.
A szerteágazó érdeklődésről tanúskodó tanulmányok (hallgatója volt a győri Széchenyi István Műszaki Főiskolának, az ELTE-nek  magyar-szankszrit szakon, a Tan Kapuja főiskolának) is bizonyítják a költő igyekezetét a világ - és benne önmaga - komplexitásának az értelmezésére. Épp ebben a törekvésében volt a társulatnak esélye egy-egy mondata mantrázásával hosszabb-rövidebb ideig kísérni az útján. Ismerjük az önértékelés lélekromboló dilemmáit, mi is ismerjük a tökéletességre vágyás belső késztetését és lehetetlenségét, ismerjük az emberi létben rejlő kegyetlenséget és fájdalmat. A víz és a tűz ellentétes vonzásait-taszításait mi is megéltük, mint ahogy a kettő összebékítésének kísérletét is. Még akkor is, ha csak a költő tud énekelni a „hideg tűzhöz”, tudjuk, miről beszél. De ugyanígy játszani is szeretünk, keressük a derűt, mert „aki nem táncol az pórul járhat” .
Tengernyi verse olvasása során kialakult a társulatban az a συμπάθεια (sympatheia), a vele érezés, mely elvben alapja lehetett a színház nyelvére fordításának. Eszközöket kellett találnunk, melyek bár más nyelvezettel, de ugyanarról szólnak, mint a szavak Jónás Tamás klaviatúráján.  








Kerestünk hanghordozást, mozdulatot, zenei effektet, látványt, mely szándékunk szerint hordozhatja a csak látszólag ÁSTA MÁS-világot, mert valójában mi is hasonlónak vagyunk részei. Igy került a színpadi látvány fókuszába a « cigány sámli », a toldi cigányok asztalos műhelyében készült, egyszerre komikus és titokzatos kis alkalmatosság, ami mindenre jó, de semmire sem igazán. Árnyalatok nélküli színei hordozzák azt a vitalitást, bátorságot, mely a szövegekből sugárzik, és ennek köszönhetően válhat másodpercekre a « cigány sámli » egyszer-egyszer a játék főszereplőjévé.




 A DESzínház szűk alagsori játszóhelye eszményi tér egy ilyen kiáradóan őszinte költői világ interpretálására, ahol a kis létszámú közönség karnyújtásnyi távolságból követi a folyamatokat. Ahogyan ketté válik a férfi-költő figurája két, néha gyötrődő, néha megbékélt,  néha gyászos, néha játékos lány-alakká (Bajzát Ágnes, Krivi Dóra). Akik mozdulatsoraikkal, színpadi jövés-menéseikkel szimbolikus módon idéznek meg a versekben rögzített képeket, melódiákat. És így lett teljes értékű színpadi elem az élő zene, mely egyszerre lebegő és zsigeri, háttér és alap  (Katona Lóránt).
Tagadhatatlan, hogy vers válogatásunk önkényes módon jelölt ki a társulat számára magára vehető vers-világokat, abban a reményben, hogy ezt a költő bocsánatosnak veszi.



Lukovszki Judit, az Alkalmi Társulat rendezője
                                                         

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése