Százhetvenhét éve volt, hogy
utca lett az ország háza,
s pontos beszédet kezdett a
korszak legszebb ifjúsága.
Hangos szóval azt hirdették,
mi lehessünk úr e házban,
s megélhetést kapjon, aki
itt született, e hazában.
Testvériség jelszavával
ölelkezhettek a hívek,
s a szabadság illatával
feldobogtak mind a szívek.
Hányszor tűztük magunkra ki
jelvényüket, a kokárdát,
győzve saját magunkban le
bizonytalanságot, árvát.
Általános összefogás
állíthatja feladatunk,
melyben ott a bizonyíték,
hogy ugyanaz akaratunk.
Nincsen itt vak, ki nem látná,
hogy miből állhat az élet,
mely nem előny, s nem is hátrány
annak, ki önzésnek élhet.
Önzés a köz javát nézni,
miből maga töltekezhet,
s örömében tudja: ifjak
jövőjükkel ölelkeznek.
Százhetvenhét év repült el,
lássuk immár folytatását:
nyitott szemmel, bízó szívvel
építve világ világát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése