Te
komolyan azt akarod, hogy az ölemben vigyelek be az ajtón? kérdezte András.
Neki ez hirtelen olyan régimódinak tűnt, meg Juditra nem is volt jellemző a
kérés, de imádta ezt a nőt. A nőt, aki épp tíz perce,hogy a felesége lett, mit neki
az épp kicsivel több, mint ötven kiló, az ölébe kapta, Judit meg átölelte a
nyakát a két kezével. Ahogy egymáshoz értek, azonnal elhatalmasodott rajtuk a
testi vágy, hiába éltek már együtt több éve, a vágy nem csökkent. Miután
Andrásnak nem volt szabad a keze, a bejárati ajtóba hatalmasat rúgott a
lábával, ezen a hangos becsapódáson mindketten jót nevettek. András már épp
finoman az ágyra fektette a feleségét, erre közben nem gondolt, hogy már a
felesége; ez az egész esküvő nem volt fontos számukra, csak eszükbe jutott,
hogy akkor miért is ne, de semmi hajcihő, két barát lesz a tanú, és lesz egy
papírjuk, amit majd Judit valahol, az ő lakberendező módján elhelyez a falon.
Akkor hirtelen kopogtak. Jaj, Andriska, szólt be a szomszéd Margit néni az
ajtón át, csak nincs valami baj, úgy megijesztett ez a hatalmas zaj, olyan
volt, mint egy robbanás, vagy valami óriási tárgy becsapódása a lakásba. Minden
rendben Margit néni drága, csak tíz perce házasok vagyunk, azért csapkodunk itt
össze-vissza, ne tessék haragudni, ez már így lesz ezentúl, a házassággal már
csak együtt járnak ezek a dolgok. Hogy ezt Margit néni hogy értette, azt soha
nem mondta meg, talán meglepődött, hogy ezek a kedves fiatalok már évek óta itt
élnek csendben, soha jobb szomszédot, de az is lehet, hogy a humorérzéke
győzött és mosolyogva ment vissza a lakásába.
Akkor
ez most igazi nászéjszaka, ugye? kérdezte Judit, ahogy András visszatért a
szobába. Persze angyalom, igazi nászdélelőtt, mert ha nem vetted volna észre,
épp tizenegy óra van, és már nem is folytatta, mert Judit magához húzta, és attól
kezdve megszűnt körülöttük a világ. A testük egymásra volt hangolva, őszinte,
nagyon intim volt minden érintésük, ezt valami különleges ajándéknak érezték.
Mindkettőjüknek voltak a szerelmüket megelőzően kapcsolataik, volt amiről
meséltek egymásnak és biztos volt, amiről nem, időnként még a féltékenység is
fel-felbukkant, okkal vagy ok nélkül, de Judit nem kívánt más férfit, András
nem kívánt más nőt. Azt is megbeszélték, ha mégis elmúlik a vágy, vagy valaki
közbejön, akihez esetleg jobban vonzódnak, ha fájdalmas is, inkább szétválnak,
de nem fognak hazudni. A testük nem hazudhat, valami ilyesmit gondoltak
mindketten.
A
szeretkezés után mindig beszélgettek, ha késő éjjel volt és álmosak voltak, egy
kicsit akkor is, de most az esküvőjük napja volt, mindketten kivettek egy
szabad napot, övék az egész nap, akár többször is ölelkezhetnek, mondta Judit a
férfi hónalja alá befészkelve magát. Most nem voltak szerelmi vallomások, a
testük beszélt. Andris, szólalt meg Judit először, most jutott eszembe, hogy
nem is volt esküvői csokrom, meg fényképünk sem készült, amit majd
megmutathatunk a gyerekeinknek. Édesem, válaszolt András kissé kábultan még, a
hatalmas durranás a fülünkben, amikor berúgtam az ajtót, meg a Margit néni
ijedtsége neked nem elég emlék? Ezt elmesélhetjük a gyerekeinknek, legalább jót
nevetnek majd. Ez jó, akkor a házassági évfordulónkon, tényleg hányadika is van
ma, Juditnak akkor fogalma sem volt a dátumról, szóval azt akartam mondani, hogy
minden évfordulót nagy ajtócsapkodással fogunk megünnepelni.
Az
életük, immár hivatalos házasokként ugyanolyan volt, mint a házasságuk előtt.
Judit magyart és angolt tanított egy középiskolában, nagyon szerette a
munkáját. András egy multinál dolgozott és szépen haladt előre. Fél év múlva
vezetői pozíciót kapott, megnövekedett feladatokkal, sok beosztottja lett és a
munkája is stresszesebbé vált. Egyre többször utazott külföldre, összebújásaik
ritkábbá váltak ugyan, de a vágyuk egymás iránt nem csökkent. Ha idejük volt, színházba mentek vagy
hangversenyre, bár az ízlésük nagyon hasonlított, mégis képesek voltak órákig
vitatkozni egy látott filmen, vagy színdarabon. Egyszer a térképet nézegették,
hová is menjenek nyáron szabadságra, majd egyszerre böktek az ujjukkal ugyanarra
a helyre. Barátaik, akik már elváltak, vagy épp válás előtt voltak, csodálták
ezt a harmóniát. A házaspár úgy döntött, fiatalok még, meg egyébként is
kitolódott az átlagéletkor, várnak még néhány évet a gyerekvállalással.
A
házasságuk évfordulóját még háromszor ünnepelték meg, nevetve, úgy, ahogy annak
idején eltervezték. Nemsokára, az utolsó ünneplés után szétváltak. Andrásnak
jött egy új szerelem, és bár Judit szenvedett, de tartotta magát a
megegyezésükhöz, nem akart drámai elválást. Arra gondolt, fordítva is történhetett
volna, hogy neki jön valaki más, aki többet jelent. Csak annyit kért, hogy a
bejárati ajtót András szerelje le, szeretné magával vinni. A férfi nem
kérdezte, miért. Aztán Judit felszereltette az ajtót a saját lakásába. Nem a
bejárathoz, belülre került szobaajtónak. És attól kezdve mindig nyitva hagyta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése