(Pierre
Richard tempósan siet aktatáskájával a hivatalba, és balról egy Phasianus
colchicus röppen át, nagy berregéssel.)
Az utcán kalapot emel az ismerősöd, és a
mögötted jövőnek nyújt kezet, átnézve rajtad, észre sem véve téged.
A számod 548 477, és kihúzzák az
548 478-at, a főnyereményt.
A pályázatokat értékelik, és már csak kettőről
nem esett szó: az első helyezettet is minősíteni fogják, és tudod, hogy a
tiédről sem tettek még említést. Aztán dicsérnek egyet, név nélkül, mint
reménykeltő próbálkozást, és ráismersz saját, sokra hívatottnak vélt munkádra,
aminek a szerzőjét biztatják a további szorgalmas tanulásra, mert helyezetlen
maradt.
A kiránduláson szinte elkábulsz, amikor
felismered magadban a vágyat.
Aztán a barátod sétál a lánnyal az egész
hátralévő időben.
Megnyerted a partit, ez látszik. Két
lépés, és az ellenfeled mattot kap. Ütsz a bástyával, majd a vezérrel eldöntöd
a játszmát. De miért a vezérrel ütöttél először? A bástyával nincs sakkadás, és
nincs matt sem!
A végén pedig a te tutajodon is ott a
lány, és a kárpótlásba akár bele is szédülhetsz. Ha nem felejtetted el, hogy
létezik elszámolás.
Sapienti sat (mondják).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése