2017. március 11., szombat

garai péter sándor olasz tengerparton

sétálok a tengerparton, mintha természetes volna
hajnalban a tengerparton sétálni. a tenger morajlása
ismerős mert a tenger mindig ugyanúgy morajlik.
felemelőnek szántam hajnalban a tengerparton sétálni,
előre deklarált érzésekkel vetődtem a morajlásba.
a homok csomókban verődik hátra mezítlábas
ujjaim közül, ahogy a lépések követik egymást
séta közben. nem sietős. a nap is saját ütemében
virrad. a tenger morajlás. kifújt és beszívott levegő
zubogása mellettem tartó kocogó tüdejéből
harmonikus a lépteinek esésével. tengermorajlás.
kihegyezem ujjaimat egy égő cigarettába.
fújom a füstöt a tengeri fauna rikoltása kísér.
lazán halkabbra veszem az érzékelésemet a
beérkezett benyomások mentén megkeresem
önmagam és leülünk a fotelba a kis asztalka mellé
az asztalon hamutartó. körbezár tengermorajlás


Kötetben: Zoo

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése