Kertész Éva Szia, Apa!

Megjöttem, szia apa, kiáltott be. Mióta az apja tudja, hogy napközben többször is jön, az ajtót mindig nyitva találja. Ha este elköszönnek, három zár is kattan, és hiába próbálja lebeszélni, még egy létrát is az ajtó elé tesz. Fél egyedül, pedig még soha nem törtek be a házba és a lakók is nagyon rendesek. Nem lehet megnyugtatni.

Megyek mindjárt, szól be a szobába. Először a konyhában szokott körülnézni, most is bemegy és meglátja a három üveg vizet a konyhapulton. Ez az előkészített víz, amit az apjának minden nap meg kellene inni. Nagy a hőség, a rádió is mondja, különösen az időseknek nagyon fontos a víz a kiszáradás miatt. Ha rákérdez, ugyanazt a választ kapja. Megittam és már beletöltöttem a frisset. Ő kételkedik a válaszban. Attól fél, hogy mindig ugyanazt a három üveg vizet látja. A hűtőben ott a mai ebéd érintetlenül. Hozatják az ebédet, mert az délben mindig itt van. Hétvégére igyekszik az apja kedvenceit csinálni, de az utóbbi hetekben csak turkál az ételben. Az ő főztje sem ízlik már neki, a hozott ebéddel pedig mindig van valami baja. Legutóbb is összeveszett az ebédhordóval.

Beszól a szobába, volt-e már újságért, mert ha nem, ő leszalad érte. Már azt olvasom, van benne egy jó cikk, szól vissza az apja. Valóban olvashat, mert nem kérdez tőle semmit. Így nyugodtan rendbe tudja hozni a fürdőszobát. Régebben az újságot megrendelte, csak később, már idős korában kezdett lejárni az újságárushoz. A napilapot félreteszik neki. Az árusok cserélődnek, de mind kedves, elbeszélgetnek vele.

A szemüvegét az utóbbi időben egyre gyakrabban kellett cserélni. Nem tudta eldönteni, vajon az apja elfelejtette, hogy nem is olyan rég kapott újat vagy tényleg olyan gyorsan romlott a szeme. A látszerész legutóbb azt mondta, nem tud már jobbat javasolni, bele kell törődni. Az apja ezt szerencsére nem hallotta. Ennek már legalább egy éve.

Bement a nagyszobába, az apja a kisebbik szobában ült a fotelben. Arra gondolt, itt is rendet csinál, kikészíti a gyógyszereket és utána marad még. Volt egy programja délután, és időben oda kellett érnie. Érezte, már megint kevés ideje marad a beszélgetésre, nem kellett volna mosogatni és fürdőszobát takarítani. Ezt minden alkalommal megfogadja, és soha nem tartja be. Dühös volt magára.

Gyorsan leült, még ránézett az órájára. Amikor felemelte a fejét, észrevette az újságot. Fordítva volt az apja kezében. Meg kellett szólalnia. Apa, hétvégén jönnek az unokáid, mondta. Az apja letette az újságot és a szemüvegét. Látta,hogy ennek most örült.