Most az hiányzik ami nincs, mert lesz vagy meglehet
A lassan
elnyúló kopasz foltok a még dús haj alatt,
akár az estére meghosszabbodó
árnyékok,
John Anderson, szívem.
Mert diót vertünk le, s ha egy-kettő elgurul,
John Anderson, szívem.
Mert diót vertünk le, s ha egy-kettő elgurul,
avar, hó
alatt bujkáló rothadásuk elő nem hívott fénykép
levelekről,
csiklandó hangyákról, termést elverő jégesőről,
avarról, hóról, bujkáló dióról.
S ha egyszer felballagunk a hegyre, majd legurulunk,
földtől nyirkos hajad úgy tapad halántékodra,
akár két erezett diólevél,
akár két elnyúló árnyék,
hiány,
ami lesz, vagy meglehet,
John Anderson, szívem
avarról, hóról, bujkáló dióról.
S ha egyszer felballagunk a hegyre, majd legurulunk,
földtől nyirkos hajad úgy tapad halántékodra,
akár két erezett diólevél,
akár két elnyúló árnyék,
hiány,
ami lesz, vagy meglehet,
John Anderson, szívem
Forrás: kortarsonline.hu
Két nappal ezelőtt feltettem a vers műfordítását, gondoltam, megkérem Gabit, hogy feltehessem ezt a John Anderson ihlette verset is.
VálaszTörlés