Egyszemélyes. A természet, saját
ügyére térve, vajúdás után,
kiteljesít. Orvosért nem kiált.
Mégiscsak személyes az, mely során
szárnyat bonthat pillangója. Színét
elrejtve hordta hosszú ideig,
s most röptének örül, s mint ki mesél,
ámulásra készti vendégeit.
Nincs vér. Köldökzsinórt sem látni itt.
Jajszót sem csendesít le a madám,
aki helyett vigaszt az teljesít,
hogy nyitottá lett a tér, s a madár,
melynek láthatóvá válik a táj,
addig köröz, mígnem az örömét
elhiszi. Ha fészkére visszaszáll,
dalol: nem ül súly tovább a szivén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése