Az, hogy a
gondolataimat a címben jelzett témában rendezzem, egy ideje foglalkoztatott, de
végül a debreceni Leonardo Ló körüli polémia kapcsán szántam rá magam, hogy
ebből valamit meg is fogalmazzak. Csak azokról írtam le a benyomásaimat – a teljesség
igénye nélkül -, amelyek a mindennapjaimat nagyobb gyakorisággal érintik, ezek a
Főtér, Déri tér, Egyetem tér, a Fórum előtti tér, a MODEM előtti tér, Petőfi
tér, Nagyerdei park. Ezekkel ritkábban vagy sűrűbben kapcsolatba kerülök.
A Petőfi térrel inkább
csak a látvány erejéig, buszból, villamosból - nem vonz különösebben, messze
van és nincs se mozgalmassága, sem intimitása.
A Déri tér a város
legszebb tere. A Múzeum előtt négy bronz Medgyessy szobor, előttük mini
vízesés. A süllyesztett, gondozott park közepén sétány padokkal, a sétány
mentén fák. A park bejáratánál két bronz Medgyessy nőalak, a tér bal oldalán
Móricz kőből, szintén Medgyessy, jobb oldalon a tér egyetlen nem Medgyessy szobra,
Debreczeny Tivadar Merengője. Jó a park
mellett elmenni, és nyugtázni a szépségét, de üldögélésre itt sem vágyom –
talán a szabályosan, középen elhelyezett padok, és a terület süllyesztett
helyzete az ok, de itt is kirakatban érzem magam. Meg aztán nem cél. A cél
beljebb van, a városban, a lakás kijjebb, a kettő között a Déri tér. Mint
amikor az ingaóra nyelve középre ér, és tovább lendül jobbra vagy balra.
Helyzetét tekintve
hasonló a MODEM előtti tér. Bár itt az épület maga is elég gyakran cél - a
MODEM, vagy a másik bejáratnál a Kölcsey, bennük rendezvények és kiállítások. A
tér maga csak akkor állít meg, ha a rendezvény éppen ott van, vagy valami
különös látnivaló van, mint A LÓ volt, vagy a jégszobrok.
A Fórum előtti téren viszont
gyakran leülnek az emberek. Ami a Fórumot illeti, vannak, akik haragszanak
ezekre a nagy bevásárlóközpontokra – én nem tartozom közéjük. Az emberek
jönnek-mennek, vásárolnak, étkeznek, télen melegszenek, nyáron hűsölnek,
egymással találkoznak, beszélgetnek, vagy épp csak köszönnek. Lehetne persze
szebb, esztétikusabb, mert nem egy építészeti csoda, kétségtelen. A férjem
szerint agyonnyomja a teret, ami lehet, hogy igaz, mégis, ez a nyüzsgő
konglomerátum, szemben a Roncs kocsmával, háta mögött a Nagypiaccal, biztosítja
a tér életét. Mert a tér él, használják az emberek. Leülnek, beszélgetnek, vagy
éppen veszekednek és kiabálnak, mindig történik valami, és mégis, a harsánysága
ellenére „el is bújhat” az ember, az ülőhelyek úgy vannak kialakítva, hogy
szabálytalan barátságossággal követik egymást, vannak zugok is, amelyek nem
igazi zugok, de az elhelyezésük miatt - mondjuk egy fa alatt, vagy két leander
bokor között - a rejtőzködés képzetét adják. A tér Fórumhoz közeli oldalán
elhelyezett méhkaptár alakú kerámia felületeken barátságosan csordogál a víz.
Az Egyetem tér „ francia kertek mintájára készült,
nyírott bokrokkal és sövényekkel díszített park”. Nagy park. A körülötte nevelt
magas sövény beszögelléseiben lévő szobrok, amelyek nevezetes férfiúkat
ábrázolnak, és a térrel szemben a teret határoló intézmény komolyságát
hivatottak biztosítani, nem érdekelnek különösebben, de azért szervesen a
térhez tartoznak, míg a tér közepén, a két lépcsős szökőkutas vízmedence körül elhelyezett
szobrok kimondottan irritálnak. Mindegyik valamilyen természetellenes pózba
merevül, és olyan, mintha bele akarna esni a vízbe. De a szobrokat leszámítva
nagyon szeretem ezt a teret. És nemcsak azért, mert szorosan kötődik a
fiatalságomhoz. Szeretem a nagy méreteit, a gondozottságát, a szökőkútjait, a
kavicsos utat, pedig belemegy a kavics az ember cipőjébe, szeretem a sövénybe
elrejtett, és a tér közepén elhelyezett padokat, a nappal barátságos
mozgalmasságát. A tér egyik oldalon nyitott, és lépcsők vezetnek fel az egyetem
előtti aszfaltozott térhez, amit az egyetem zár le. A park rendezett és átlátható,
mégis olyan a térélmény, hogy el lehet veszni benne. Este/éjjel meglehetősen
gyér a kivilágítás, ezért ilyenkor nem biztonságos.
A két, sok vitát kiváltó teret hagytam utoljára.
A Főtér nem szerves része Debrecennek. Mégis hiányt pótol. Amíg
nem láttam, nem hittem el, hogy Nagyvárad szebb. Annyira szerettem Debrecent,
hogy nem akartam meghallani. Aztán, amikor eljutottam, megállapítottam, hogy
tényleg szebb. Igazi nagyváros, a csodálatos, régi főterével, ahhoz képest
Debrecen csak falu. Szegednek is van központi tere. Debrecennek nem volt. Ezen
próbált enyhíteni az erőszakosan kialakított főtér. Azért mondom, hogy
erőszakosan, mert egyrészt tönkrevágta a közlekedést (ez a gond nagyrészt megoldódott
a második villamos vonallal), másrészt lerí róla, hogy mesterségesen
odaerőltetett képződmény. Mégis kellett. Belakják, használják az emberek.
Minden esztétikai fogyatékossága és eklektikussága ellenére a célnak
megfelelően működik. Vitatkoztunk sokat a szökőkutakon is. Az egyik egyszerű,
talán túlságosan is. Inkább csak a fényes mozaikja miatt szeretem. A másik
sokat akar. Nyilazó magyarok, főnix madár, körben este/éjjel világító színes
üveg- oszlopok. Sokan haragszanak rá, azt mondják, giccses. A magam részéről
olyan érdekesnek és változatosnak találom a vízfelületet, hogy az emlegetett
kifogásokat észre sem veszem. Ha működik, a nyilazó magyarok is csak
felsejlenek a vízfüggöny mögött, mintha felsejlene a múlt. Ha nem működik, én
sem lelkesedek érte, de ha működik, akkor nagyon szeretem.
A Nagyerdő megváltozott. Elveszítette régi
természet közeli állapotát, egy óriási városi park lett. A barátságos, de
tönkrement Békás tó helyén rendezett, nagy vízfelületet alakítottak ki, három kehely
formájú, alulról megvilágított szökőkúttal. Ezek ugyan inkább valók egy
luxusvilla udvarára, mint a nagyerdei tó közepébe, de a víznek, és az alacsony
peremű fahídnak lehet örülni. A régi csónakázó tavat is rendbe tették. A
területe kb. felére csökkent a stadion miatt. Abban is van egy óriási szökőkút,
ami csak este működik. Látványos, talán túlságosan is - az óriási égbeszökő
vízsugár azért hat az emberre. Szép lenne az óriási legyezővé alakított
vízsugár is, ha a rávetített fényreklámokkal nem rontanák el. Nappal, amikor
nem üzemel a szökőkút, kis kőkockákon járhatnak a tóban a gyerekek, ez viszont
barátságos és ötletes. A sétálóutak egy részét szürke aprókővel töltötték fel, a
férjem pl. utál rajta járni, de látványnak nem rossz.
Megnyitás után a „felújított nagyerdőt” birtokba vették az emberek.
Lehet fanyalogni, mégis, úgy tűnik, a parkká alakított nagyerdő óriási
tömegeket vonz. A Főtér mellett második társadalmi centrumként funkcionál.
furim
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése