Jónás Tamás költészetről, hitekről

A költészet mellékes dolog. Csupán tréning és tér a meneteléshez, mely jobb híján az Istennek nevezett élményhez vezet. Megközelíthetnénk hétköznapi oldalról is: egymás felfedezése, a bennünk rejlő mennyország feltárása a valódi cél. A kereszténység a szív hite. A buddhizmus a gondolat gyakorlata. A taoizmus az engedékenység körútja. Sorolhatnám a hiteket, gondolatrendszereket. Mindegyik vége ugyanaz: kilépés a kisszerűség mocsarából, az önmegismerés hídján áthaladva eljuthatunk a közösségben való feloldódásig. A figyelem, az ítéletmentes észlelés elengedhetetlen ezen az úton. Van magasabbrendű, békésebb világ a mostaninál. És máris élnek köztünk csendes ismerősök, akik megtapasztalták ezt. Akik megérzik az azonosat még a különbözőben is. Akiknek szép az idegen, és jó a hasonló. Kinyitom a szemem, és megmutatkozik a kozmosz emberarca. Nem bocsánatra, a megigazult emberek kegyelmére van szükségünk. Értük zengenek a költészetek. Mellékesen.