Dr Kocsis András (1919 - 2013) Január

Jéghályogos, nyitott, meredt szem

a téltől megdermedt folyó.

Békéltető, fehér kezével

Most fogja le puhán a hó.

Varjak gyűrött, fekete leplét

Szürke égig lebbenti a szél;

A Nap vöröslik csak a krétarajzon,

Más minden szürke, fekete, fehér.

Felütés, válasz

Felütés: Fűri Mária

Láttam egyszer Indira Gandhival egy riportot. És láttam ugyanezt a riportot megvágva. Mintha nem is ugyanaz az ember beszélne, annyira más volt a kettő. Sokkoló tapasztalat volt, amit végül nem tudtam kamatoztatni.

A nyilvánvaló szándékosság mellett létezik egy másik, bonyolultabb jelenség. A gondolataink száz százalékosan nem képezhetők le. Még nagyon direkt és egyértelmű kimondás esetén is félreértések özöne az eredmény, mert az emberek nem a kimondott-ra, hanem saját gondolataikra válaszolnak, saját érdekeiknek megfelelően, így a párbeszéd esélye, mondhatni bárkivel, reménytelen. Ezért lehet létjogosultsága, egy eleve az értelmetlent megcélozó művészi koncepciónak. 

Válasz: Fűri Rajmond

A személyes beszélgetés reménykeltő lehet. Amikor a kimondottakat érteni segítségért fordulhatunk a közlőhöz, és - feltehetően - tisztázhatóak az esetleges félreértések. Ami tényleg figyelmeztető, az az önállóságunk és annak ösztönös védelme. Világunk megoszthatatlan, bár kitalálható is, ahogy képesek vagyunk ráérezni egymásra. Merthogy alapjában nagyon "azonosak" vagyunk. A kívánságaink viszont teljesen egyéniek, és ezáltal megoszthatatlanok és elfogadhatatlanok. Innentől kezdve pedig jönnek a "végtelen történetek", amelyekhez nem is nagyon kell ragaszkodnunk, hiszen annyira egyek velünk. Hogy aztán - Ady-val szólva - "szeretnénk, ha szeretnének", az olyan érdek, amely képes felülírni a különbözőségeinket és a félreértéseinket.

Amelyet - a szeretet utáni vágyat - megelőzhet az is, amiről tudhatunk: "szeretni is szeretünk". Szeretetet adni először, és anélkül, hogy eszünkbe jutna a viszonzás igénye. Merthogy, ha igaz, innentől kezdve már nem az eltérések, a meg-nem-értések lesznek a fontosak, hanem az, amit azonosan vagy hasonlóan érzünk és gondolunk. Az már közel van a megértéshez is, ha jól vélekedem. Ennek ismerete megér egy újabb eszmefuttatást.

Fűri Rajmond Apám, anyám

 Bronz. Öntő Varga Imre

Fűri Rajmond Most a fejek

Most a fejek, most a fejek!

Elkészültek!

Értük megyek.

Mint a gyerek, mint a gyerek.

Rohan. Hajtja

igyekezet.

Újra látni, újra fogni,

mind a kettőt

babusgatni.

Bronzok lettek, nem kemény sár.

Örökkéva-

lóságuk jár

nekik. Végre, hogy elérték.

Hála Neked

Szívmelegség!

Fut az idő, vár a vonat,

hozom őket.

A gondolat

nem is lehet már sebesebb.

Várjál Karcag!

Megyek, megyek.

Tekintetekből élek

felütés:

Tekintetekből élek

Tekintetektől fázom

Egy elcsípett tekintet

Ökoérzelmi lábnyom

Van mikor katasztrófa

Van mikor védőbástya

Gyakran repít előre

És még gyakrabban hátra 

Fűri Mária

válasz:

Fűri Rajmond

Gyermekem a tekinteted

ne pazarold semmiségre!

Mondtam neked, hogy naponta

szegezd magasra, az égre.

Visszanéz az előbb-utóbb,

s javad küldi, te csak kérjed.

Válogathatsz, mikor kérdez.

Mondd meg szépen, ki a férjed?

Egy mihaszna? Ejnye, ejnye!

Disznóként csak dagonyázik?

Kerüli a munkát, folyvást

részeg, és közben nótázik.

Szerelmes voltál angyalom,

s a szerelem elvakított.

Virágot, olyat szagol az,

ki amilyet leszakított.

Steszkó Juli Az öreg hegedű

Öreg, kopott hegedűtok.

Milyen is lehetne?

Némán fekszik, nem mozdulhat,

Bárhogy is szeretne.

Benne pihen a hegedű,

Nincs már semmi haszna.

Ütött-kopott régi hangszer,

Nem játszanak rajta.

Senki nincs ki kézbe venné

Nóta nélkül árva,

Milyen régen lakik a csönd

Húrjaiba zárva!

Nem születik újabb dallam

Hiába akarja.

Hosszú, múló évek csöndjét

Senki nem zavarja.

Felhő takarta az eget,

Egy csillag sem látszott

Mikor húrjain a vonó

Utoljára játszott.

Halkan csendült fel a dallam

Reményvesztett éjjel,

Elszökött a muzsikaszó,

Útra kelt a széllel.

Talán egy nap visszajövök-

Búcsúzóul súgta,

Megremegett a hegedű,

Szakadt minden húrja.

Erőtlenül földre hullt, mint

Szárnyaszegett lepke,

Meghalt benne minden dallam,

Megrepedt a lelke.

Fűri Rajmond Nem kell más szerencse

Valami készül,

valami kész van

közöttünk,

csak még láthatatlan.

Jó lenne tudni

keveset róla

legalább,

ha néhány mondatban.

Meglepetésre

örökké vágytunk,

az igaz.

Nem múlt a gyerekség.

Ünnep lesz? Sátor

épül a téren,

ahol az

árusok mindent

elosztogatnak.

Az a hír: ingyen.

Micsoda

örömünk ficánkol!

Ő érkezett meg?

Azt mondogatják

- mióta -

a kiválasztottak.

Várakozásban,

időpont nélkül,

az élet

nyugodt volt e tájon.

Most a cselekvés,

mi általános,

szaladgál,

mindegyre gyorsulva.

Sok a teendőnk.

Azért szeretni

tudunk jól.

Nem kell más szerencse.