Péter Béla vers interpretációja B. Tóth Éva Zárkózottság című képéhez

történt,

hogy a tejúton egyszer meghalt egy nap,
kifagyott, mert kifogyott már az összes hő.
a bolygók, mint jéglabdacsok világgá mentek aznap.
a féreglyukak kiürültek, ott sem volt már semmi hajcihő.
ismeretlen istenek elhűlten bámulták az emberáradatot. hajlék
után kutatván daloltak, míg hangrobbanássá nem szelídült az ének.

a kihűlt nap fekete hamvvedrét
aranyhímzéses hordalék
övezte. az öreg isten megmaradt hadtestje, a mennybéli lélek-
depóból, közös álommal megidézte a csillagot, amely, íme: kővé vált,
döglötten pihent. a tobzódás örök életűnek hitt objektumán a temérdek
lélek, mint lekapcsolt lámpafény, ezután kihunyt. az úristen tétován odébbállt.