Ne emlékezzél csak a hóra
Jöjj Borealis Aurora
Ha megbolondul minden óra
Akkor is Újévre fordul ó ma
BUÉK
2018. december 30., vasárnap
2018. december 29., szombat
Fűri Rajmond Ébren, várva
Egyenesen járni,
mintha lenne irány.
Várni, hogy megszűnjön,
vagy múljon a hiány.
Pedig abban élni,
sorsnak nagyon ritka.
Vannak, sokan tudják,
könyveit ki bújja.
Fordított világban
sűrűn él a gazdag,
éjt nappallá téve
álmatlan virrasztgat.
Bőség jár közöttünk,
keresni nem illik.
Láthatatlan, mikor
egy-egy szív megnyílik.
Csendet tartunk, nagyot,
lesünk ébren, várva,
lehetünk-e mi is
szívvel élő társa.
mintha lenne irány.
Várni, hogy megszűnjön,
vagy múljon a hiány.
Pedig abban élni,
sorsnak nagyon ritka.
Vannak, sokan tudják,
könyveit ki bújja.
Fordított világban
sűrűn él a gazdag,
éjt nappallá téve
álmatlan virrasztgat.
Bőség jár közöttünk,
keresni nem illik.
Láthatatlan, mikor
egy-egy szív megnyílik.
Csendet tartunk, nagyot,
lesünk ébren, várva,
lehetünk-e mi is
szívvel élő társa.
2018. december 22., szombat
Fűri Mária Fenyőszag
A fenyőszagba szerelmes vagyok
Fenyőszag nélkül nincs karácsony
Adj még Betlehemet és jászolt
Meg odafent egy csillagot
Fenyőszag nélkül nincs karácsony
Adj még Betlehemet és jászolt
Meg odafent egy csillagot
2018. december 20., csütörtök
2018. december 18., kedd
Rigó Tibor Ítélet
Szállok a behavazott
táj felett
hajlott fákon a dermedt
levelek
bólogatnak csendben,
és felsír olykor olykor
egyikük,
ahogy a szél tépi, cibálja,
halálos itéletét sikoltja
a kegyetlen, fagyos világba,
nem szól senki már
sem jót,
és vádat sem emel,
csak halni kell, halni bátran,
fagyos levéllel a nyár üzen,
varjúsereget küld a fákra
és ellepik akár a nyári lomb,
az éj sötét madár mind
a csőrét tátja,
a kopár tájért ülnek most halotti tort,
és sír még a levél
egyre elhalóbb hangon,
majd elveszik végleg
és csak a csend ül
a fákon,
koszorút köt és havat
szitál
a zöld fenyő ágra,
mert kell még egy emlék
egy utolsó üdvözlet még,
fehér szalagját köti rá a dér,
megváltót vár újat és jobbat,
igazabb békét álmodik,
zúzmarás ablakban gyertya fénye lobban,
Jézuska jön majd, és bíráskodik,
kinek, kinek érdeme szerint
szórja a fényt, csillagot akaszt,
vagy érdemkeresztet ád,
s megnő a nagy, már szédelgő óriás,
itt járnak köztünk feszülő mellel,
csak az álmodó lélek várja még
hogy vetül rá is némi fény.
táj felett
hajlott fákon a dermedt
levelek
bólogatnak csendben,
és felsír olykor olykor
egyikük,
ahogy a szél tépi, cibálja,
halálos itéletét sikoltja
a kegyetlen, fagyos világba,
nem szól senki már
sem jót,
és vádat sem emel,
csak halni kell, halni bátran,
fagyos levéllel a nyár üzen,
varjúsereget küld a fákra
és ellepik akár a nyári lomb,
az éj sötét madár mind
a csőrét tátja,
a kopár tájért ülnek most halotti tort,
és sír még a levél
egyre elhalóbb hangon,
majd elveszik végleg
és csak a csend ül
a fákon,
koszorút köt és havat
szitál
a zöld fenyő ágra,
mert kell még egy emlék
egy utolsó üdvözlet még,
fehér szalagját köti rá a dér,
megváltót vár újat és jobbat,
igazabb békét álmodik,
zúzmarás ablakban gyertya fénye lobban,
Jézuska jön majd, és bíráskodik,
kinek, kinek érdeme szerint
szórja a fényt, csillagot akaszt,
vagy érdemkeresztet ád,
s megnő a nagy, már szédelgő óriás,
itt járnak köztünk feszülő mellel,
csak az álmodó lélek várja még
hogy vetül rá is némi fény.
2018. december 16., vasárnap
Bakkné Szentesi Csilla karácsonyfafüggő (átirat)
a konyha hideg a hó szinte bársony
két öregre ma így nyit karácsony
tűnődve ülnek kint összegyűlnek
madáretetőben a cinegék
hangjukat éhen alig hallatják
az óra itt már előre nem jár
kilincs sem mozdul nincs út a szívhez
az angyalok is elmenekültek
a konyha hideg a hó sem bársony
két kis öreg már mint alabástrom
plakáton fénykép eltűnt segítsél
e megkopott két szó csüng minden fán
két öregre ma így nyit karácsony
tűnődve ülnek kint összegyűlnek
madáretetőben a cinegék
hangjukat éhen alig hallatják
az óra itt már előre nem jár
kilincs sem mozdul nincs út a szívhez
az angyalok is elmenekültek
a konyha hideg a hó sem bársony
két kis öreg már mint alabástrom
plakáton fénykép eltűnt segítsél
e megkopott két szó csüng minden fán
2018. december 14., péntek
Fűri Rajmond Advent idején
A piacon nincs élő virág.
Adventi koszorúk, rajtuk áll,
a fenyőág zöldjén, gyertya, négy.
Kis gyöngyeiken csillog a fény.
Királyok kincsét elénk tárja
a pult: datolya, gránátalma
mellett sokféle citrus nevet.
Lányával egy anya most fizet.
Még enyhe az idő. A pár fok
meleg nem szokatlan ilyenkor.
A tél beváltja ígéretét,
és sok virágja nő majd, mi jég.
Adventi koszorúk, rajtuk áll,
a fenyőág zöldjén, gyertya, négy.
Kis gyöngyeiken csillog a fény.
Királyok kincsét elénk tárja
a pult: datolya, gránátalma
mellett sokféle citrus nevet.
Lányával egy anya most fizet.
Még enyhe az idő. A pár fok
meleg nem szokatlan ilyenkor.
A tél beváltja ígéretét,
és sok virágja nő majd, mi jég.
2018. december 12., szerda
2018. december 10., hétfő
Emily Dickinson Még a fagyott tócsák előtt
Még a fagyott tócsák előtt --
Korcsolyák még sehol
Az esti fényeket
Nem fátyolozza hó
Nem holtak a mezők
Karácsony messze még --
Csoda csodára jő
S engem mind elér --
A szegély érintése
Egy nyári napon --
Egy könnyű séta csak
A hídon át --
Ami akkor hív, szól
Ha nincs itt senki sem --
Viselhetem-e majd
Telesírt ruhám?
Fordította: Fűri Mária
Before the ice is in the pools—
Before the skaters go,
Or any check at nightfall
Is tarnished by the snow—
Before the fields have finished,
Before the Christmas tree,
Wonder upon wonder
Will arrive to me!
What we touch the hems of
On a summer's day—
What is only walking
Just a bridge away—
That which sings so—speaks so—
When there's no one here—
Will the frock I wept in
Answer me to wear?
Címkék:
Emily Dickinson,
Fűri Mária,
műfordítás,
vers
2018. december 9., vasárnap
Jónás Tamás Csitító
Csak tél van, nyugodj meg, csak tél,
csak tél van.
Majd fölenged a föld. Az égbe, fel.
A szél: idő. Eljárhat feletted.
Csak súrlódik, nem fáj, nem énekel.
Csak tél. Csak hallgat. Tűr, csak csűr.
Csak csillag.
Csak lágyan rád terített kék köpeny.
Csak el kell jutni a végső
kétségbeesésig,
hogy utána már addig senki se jusson el.
2018. december 4., kedd
Péter Béla elhülten (vers) Lőrincz Mária Pompeii (kép)
ezek nem antonioni
összehordott kellékei, állat, emberalak
miegymás! nézd csak
meg jobban te is, hogy számlálhatatlan porcika és lóarc
dermedt maradványai
képeznek a teremtő tudtával itt falat.
megkövülni tűnő
murális mű ez. anyaga ánti vagy éppen kvarc:
nem lehet tudni. hét
pecsétet ütött titkára a hely ásza, hádész.
visszatért
halál-fiak homloklebenyéből idézhető meg. pokol
környéke, talán,
tornáca ez, de minek e topográfia? ráérsz
ezt kikutatni, ha
végső utad lesz oda, s fő bírád odapakol.
addigra az égető tűz
kiadja lelkét, s láthatod, hogyan dermed
egy elszürkült
tufa-fallá. az alvilág hieroglifái a vég
tébolyult ítéletét
mutatják, s látni isten, iszonytató termed
falán az évezredek
utolsó előtti ítéletét! - mi kell még?
Címkék:
kép,
Lőrincz Mária,
Péter Béla,
vers
2018. december 3., hétfő
William Butler Yeats Hol van már az a tánc
Engedd füledbe dalolnom
Hol van már az a tánc
Kőre kell kuporodnod
Nincs már selyem cucc
Keshedt tested csavarod
Elkeshedt tüllbe
Arany csészében viszem a napot
A holdat ezüst retikülben
Szórj átkot én túldalolom
Mit számít, ha a fickó
Neked ki örömet adott
Gyerekek, akiket nemzett
Alszanak valahol - sok hős holt
Márványtól hűlten
Arany csészében viszem a napot
A holdat ezüst retikülben
Elgondoltam én e napot
Mutat az óra delet
Akinek támasztéka a bot
Az már nem tettet
Míg összeesek dalolok
Banya vagy lány fülbe:
Arany csészében viszem a napot
A holdat ezüst retikülben
Fordította: Fűri Mária
Those Dancing Days Are Gone
Come, let me sing into your ear;
Those dancing days are gone,
All that silk and satin gear;
Crouch upon a stone,
Wrapping that foul body up
In as foul a rag:
I carry the sun in a golden cup.
The moon in a silver bag.
Curse as you may I sing it through;
What matter if the knave
That the most could pleasure you,
The children that he gave,
Are somewhere sleeping like a top
Under a marble flag?
I carry the sun in a golden cup.
The moon in a silver bag.
I thought it out this very day.
Noon upon the clock,
A man may put pretence away
Who leans upon a stick,
May sing, and sing until he drop,
Whether to maid or hag:
I carry the sun in a golden cup,
The moon in a silver bag.
Those Dancing Days Are Gone by William Butler Yeats - Famous poems, famous poets. - All Poetry
https://allpoetry.com/Those-Dancing-Days-Are-Gone
Hol van már az a tánc
Kőre kell kuporodnod
Nincs már selyem cucc
Keshedt tested csavarod
Elkeshedt tüllbe
Arany csészében viszem a napot
A holdat ezüst retikülben
Szórj átkot én túldalolom
Mit számít, ha a fickó
Neked ki örömet adott
Gyerekek, akiket nemzett
Alszanak valahol - sok hős holt
Márványtól hűlten
Arany csészében viszem a napot
A holdat ezüst retikülben
Elgondoltam én e napot
Mutat az óra delet
Akinek támasztéka a bot
Az már nem tettet
Míg összeesek dalolok
Banya vagy lány fülbe:
Arany csészében viszem a napot
A holdat ezüst retikülben
Fordította: Fűri Mária
Those Dancing Days Are Gone
Come, let me sing into your ear;
Those dancing days are gone,
All that silk and satin gear;
Crouch upon a stone,
Wrapping that foul body up
In as foul a rag:
I carry the sun in a golden cup.
The moon in a silver bag.
Curse as you may I sing it through;
What matter if the knave
That the most could pleasure you,
The children that he gave,
Are somewhere sleeping like a top
Under a marble flag?
I carry the sun in a golden cup.
The moon in a silver bag.
I thought it out this very day.
Noon upon the clock,
A man may put pretence away
Who leans upon a stick,
May sing, and sing until he drop,
Whether to maid or hag:
I carry the sun in a golden cup,
The moon in a silver bag.
Those Dancing Days Are Gone by William Butler Yeats - Famous poems, famous poets. - All Poetry
https://allpoetry.com/Those-Dancing-Days-Are-Gone
Címkék:
Fűri Mária,
műfordítás,
vers,
Yeats William Butler
2018. december 2., vasárnap
2018. december 1., szombat
garai péter sándor Fűri Mari
Sokat utazik mostanában vonaton. Erről
is beszélgettünk miután először találkoztunk az Őrsön több mint tizenéves
virtuális ismeretség után. Ajánlott allergia ellenes gyógyszert messengeren
mert allergiás és mert nyugdíjas gyógyszervegyész vagy ilyesmi szoktam
hozzátenni ha róla mesélek. Képes kötött formában verset írni és megnézi amit
angolból szöveget fordítok és építő kritikát gyakorol rá. Megszerettettem vele az
utcai művészetet és graffitit pedig taszította korábban. És ő adta a tippet és
az inspirációt nekem a Budapest 100 szóban-hoz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)