2018. december 9., vasárnap

Jónás Tamás Csitító


Csak tél van, nyugodj meg, csak tél, csak tél van.
Majd fölenged a föld. Az égbe, fel.
A szél: idő. Eljárhat feletted.
Csak súrlódik, nem fáj, nem énekel.
Csak tél. Csak hallgat. Tűr, csak csűr. Csak csillag.
Csak lágyan rád terített kék köpeny.
Csak el kell jutni a végső kétségbeesésig,
hogy utána már addig senki se jusson el.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése