Csak tél van, nyugodj meg, csak tél,
csak tél van.
Majd fölenged a föld. Az égbe, fel.
A szél: idő. Eljárhat feletted.
Csak súrlódik, nem fáj, nem énekel.
Csak tél. Csak hallgat. Tűr, csak csűr.
Csak csillag.
Csak lágyan rád terített kék köpeny.
Csak el kell jutni a végső
kétségbeesésig,
hogy utána már addig senki se jusson el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése