Fűri Mária Beszökött az ősz Fűri Rajmond Vetés

felütés

Beszökött az ősz
És beszöknek olyan gondolatok
Amelyeket nem akarsz
De ott vannak
Nem kitörölhetők
Nehezen értelmezhetők
Le is tagadhatnád
Farkasszemet nézel velük
A farkasszem mögé látsz
Ha nem akarod akkor is
S a mögöttes gondolatok
Zavarosak mint
A matematikusok
Megoldásra váró
Fontosabb vagy kevésbé fontos
Sejtései

válasz

Részletek adják, belőlük válik egész,
majd a befejezett munkát leteszed
asztalodra, s pihensz meg, úgy látva: kész.
Tudod azonnal, hogy még újrakezded?

Méred energiádat, s az eredmény
mivel függ össze, amikor számládat
átutalással fizeted? A kemény
megpróbáltatás nyomaszthat utólag.

Miért akarsz mindenáron sietni,
s főleg hová váltasz jegyet, ahonnan,
ha jól látom, nem akarsz visszajönni?

Változásokról már döntöttél volna?
Annyira irigyellek, ahogy várod
földjéből  kibújni a vetett magot.

Fűri Mária Utazás

https://www.kisalfold.hu/helyi-ertek/radir/magyar-radir-2016-furi-maria-utazas-5513026/

Fűri Rajmond Az olvasó

Olvasásra várok, jelre, titkos jelre.
Amit megláthatok,
Előtte állhatok.
Amiből értenék,
Komolyan vehetnék,
Biztathatna kedvre.

Dehogy vagyok bátor, aki tud dönteni.
Isten igazából
Érzi, mikor lángol.
Vagyis az olvasás
Lett olyan nagy hatás,
Tettre indítani.

Kisfiam, a túlzás felesleges fajta.
Ilyen korban csúfság.
Még, hogy szomorúság?
Mástól várni olyat,
Ami erőt mutat?!
Gondolkodj el rajta.

Ideje van annak, mikor magas a láz.
Magának választhat.
Néha elmulasztgat.
Csak valódi érzés,
Ami van, nem kérdés.
Azt jelenti: írjál!

Dezső Ilona Anna Amikor megszólalnak a hegedűk

idegesít, amikor megszólalnak a hegedűk,
egymástól függetlenül, mégis egyszerre;
kihívóan, szomorú zenét játszva,
mintha magukba akarnának zárni…
vinnének oda, ahol az első hangjegy terem.
de jó lenne hűséges muzsikásaim —
tőletek sokkal nehezebb lett minden —
nélkületek… elrejteném lelketeket!
rendetlen ritmusotokat míg hagytam,
kilátástalan szerelembe estem…
sugárzó arcom mára besötétedett.
bátran cipelem mázsányi terhemet;
ostoba félelem, éjjeli gyötrelem…
szakadjon lószőr, törjön rózsának száradt ága!
szálljanak széllel együtt fel a hegyre!
éjfél van…hánykolódok megrekedve.

Fűri Rajmond A kapu

Sötét volt az este,

Csendesen osontam.

Csak annyit akartam,

Tudjam, lélegzik-e.

Magasról leesni?

Kinek jut eszébe?

Hallgat a szívére,

Kénytelen bemászni.

Kiráz a hideg, ha

Most visszagondolok.

Micsoda egy dolog,

Szót fogadni vágynak!

Garai Péter Sándor Klón -- fészbuk bejegyzés

Nehéz a klonját egyedül nevelö szülöként. Amióta a homo- és transzsexualitás teljesen elfogadottá vált, és bárki nemet cserélhet oda, vissza egy hétvége alatt, a prüdeknek keresniük kellett egy másik csoportot, akiket gyülölhetnek. Eleinte a szüleim se rajongtak az ötletért. Évekig nem beszéltünk, miután megszületett, mert azt gondolták, csak neveléskorrekció, az ö hibáik kiküszöbölése a gyerek, és nem érezték, hogy a nagyszülei lennének. Az iskolában is sok gond volt vele. Nehezen ment, hogy befogadják, különösen, amikor kezdtünk észrevehetöen hasonlitani egymásra, és nem segített a neve mögötti 2-es sem, ami tulajdonképen az én nevem. Mióta legyözték a klonozási rendellenességek elöfordulásának gyakoriságát, és törvényileg tulléptek az etikai kérdéseken, egy klon is ugyanolyan hosszú életre számithat, mint az akitöl az örökitöanyagot örökölte. Illetve elvileg akár hosszabbra is. De a szüleim félelmeivel szemben, hogy csak náluk tökéletesebben akarom felnevelni magam, én már jó ideje tudom, hogy, nincs olyan, hogy tökéletes, és legfeljebb más hibákat követek el, mint ök elkövettek. Példa rá az unokám, aki teljesen máshogy lüke, mint ahogy én voltam lüke, az ö korában

Fűri Rajmund Tyúk Ellington Bacon-módra

Fűri Rajmond Képzelgés

Miért kell, hogy igaz is lehessen?
Beismertem már, hogy önző vagyok.
Amit tudok róla nagyon kevés.
Hivatkozzam, hogy vele beszélgettem
Rendszeresen, ahogy ez megszokott,
És valóban volt némi érdeklődés
Benne? Ahogy minden vendégével
Udvariasan eljárhatott.

Felidézhetem hangját. Volt olyan
Benyomásom, hogy velem kedves.
Aminek oka az elkerült unalom,
Miután gyorsabban teltek a percek.
Még csak nem is sejthettem gondját,
Bár emlékszem, korábban volt beteg.
Szíves látása utalás volt egyben?
Vallomás arról, hogy már nem szeret?

Vagy csalódott, mert őt nem szerették?
Akkor hallgatása lett volna jel.
Témáinkban olyan értékre lelt,
Melyekben elfogadott volt, partner,
Akit meghallgattak, s időnként
Okossága bebizonyosodott?
Ahol élt, ott csak szolgált, s nőként
Kötelességtevőnek számított?

Olyan kérdések, melyekre válasz
Sohasem jöhet, miután halála
Gyors volt. Mondhatjuk: elvégeztetett.
Gondolnék arra, hogy volt-e barátja,
S ha volt, akkor ő vajon segíthetett?
Amit tudhatnék, mi számomra tét,
Az annyi csak, mely tudásnak nehéz:
Mi sors vár arra, ki átadja szívét?