Nem vagyok senkinek lelki szemétláda
Magamat se tudom berázni gatyába
Néha csak bámulok fejemen keresztül
Nem hallok meg harangszót se mikor csendül
Űrben fekete lyuk. Kellős közepébe
Rakott bele Isten mikor ideére
De hírlik az is, hogy létezik fehér lyuk
Ahogyan létezik kabáton a gomblyuk
Azon kiköp engem. Kint leszek az űrben
De meglehet ott is csak ülök a zűrben
Kérdeznek valamit, ott se válaszolok
Keringek csak csöndben, ahogy a csillagok
Ha magyar huszárok facsarhatnak felhőt
Ez se lehetetlen, bár az ember felnőtt
Mese vagy tudomány, keveredik bennem
Nem kompetenciám, a fán mi teremjen
2020. március 29., vasárnap
2020. március 25., szerda
Várkonyi Miklós Ebugatta
Mikor a Doberman nagykamasszá érett,
virágos jó kedve gyorsan odalett;
rájött, hogy sok mást is tartogat az élet:
lírai órákat, fontos szerepet.
Korábbi életét hibásnak találva
túladott megszokott jó játékain,
unottan lődörgött szobáról szobára;
vinnyogott, ha benn volt, könnyezett, ha kinn.
Hosszú napokon át figyelte a gazda,
aztán döntött csak: az ebtelepre ment,
s hogy kutyája búját végleg elmulassza,
hozott egy teltkarcsú, szép Doberwomant.
virágos jó kedve gyorsan odalett;
rájött, hogy sok mást is tartogat az élet:
lírai órákat, fontos szerepet.
Korábbi életét hibásnak találva
túladott megszokott jó játékain,
unottan lődörgött szobáról szobára;
vinnyogott, ha benn volt, könnyezett, ha kinn.
Hosszú napokon át figyelte a gazda,
aztán döntött csak: az ebtelepre ment,
s hogy kutyája búját végleg elmulassza,
hozott egy teltkarcsú, szép Doberwomant.
2020. március 23., hétfő
Fűri Rajmond Sokkal több
Választásra várva, mely kényszer,
Gondolatok sorában, átfogó
Tudást keresve, hogy a nézet
Kiteljesedjen, s minden látható
Részt befogadjon, ki kell zárnom
Bizonyos feltételezéseket.
Egyenlősdi mutat magára,
Amikor gyarapszik a különös.
Honnan jöhet a bátorsága?
A határozottság nyilván fölös.
Vagy mindez nagyon is szabályos?
Kikből állnak mai várakozók?
Lezuhannak díszletek sorban,
És tudnunk lenne jó, hogy mit viszünk
Értékeinkből, ha magunkra
Utaltságunkban van összes hitünk.
Csomaghoz felesleges bélyeg.
Tartalmában változik az erő.
Szélben, hóban gyorsan elterjed
Híre az összefogásnak, miben
Alakot felmutatni sem kell,
Gondoskodót, ősit. Vele legyen
Azonossá, akit érinthet
Túlélésnél sokkal több: új idő.
2020. március 19., csütörtök
Fűri Rajmond Bezárva
Hivatalos, melyet ostoba sors
Rendelt, és nem a saját választásom.
Gúny nem zavar, s örömöm, ami most
Van: tudjam kimondani, mire vágyom.
Szégyenem hiába áll őrt velem,
Nem használ itt, ha megkésve megbánom.
Lassan bár, de gyarapszik, vagy terem
Naponta új és még újabb látásom.
Csak elhagyatottnak lenni olyan,
Mint mikor a gyerek sír, s baja annyi,
Hogy csak szeretni akar, és rohan,
S mindenki megy dolgára, a jót tenni.
Szokom azért, és csendben is vagyok.
Igéznem lehet, és tágulva termek
Nyílnak elém, s bennük szabad korok
Mélyéből az alakok integetnek.
Rendelt, és nem a saját választásom.
Gúny nem zavar, s örömöm, ami most
Van: tudjam kimondani, mire vágyom.
Szégyenem hiába áll őrt velem,
Nem használ itt, ha megkésve megbánom.
Lassan bár, de gyarapszik, vagy terem
Naponta új és még újabb látásom.
Csak elhagyatottnak lenni olyan,
Mint mikor a gyerek sír, s baja annyi,
Hogy csak szeretni akar, és rohan,
S mindenki megy dolgára, a jót tenni.
Szokom azért, és csendben is vagyok.
Igéznem lehet, és tágulva termek
Nyílnak elém, s bennük szabad korok
Mélyéből az alakok integetnek.
2020. március 14., szombat
Fűri Mária, Fűri Rajmond (bőr)egér
Fűri Mária
Hajamba beakadt egy bőregér
A tényt elviseltem viszonylag bátran
Kiszabadult. Vajon néznél-e hátra
S lenne-e gusztusod rá, hogy egyél?
Éjjel denevérrel tele a puszta
Visszatérő álom és megvisel
Féltem denevérek hada visz el
Pszichoanalitikusom lapozta
Könyveit bőszen, remélve talál
magyarázatot és visszabillen
életem szokott medrébe. Halál
nem fenyeget, mondta, nekem illem
parancsolta, bólogassak. Fa áll
bőregerekkel. El egy sem illan
Fűri Rajmond
Te voltál a macska, s én az egér.
Biztatgattál, mondtad egyek csak bátran.
Azt kérdezted, miért fordulok hátra?
Drágám, nem akartam, engem egyél.
Nászutunkra várt már minket a puszta.
A természet díszes ruhát visel.
Násznagyunk tudta, hogy hová visz el.
Katalógusait végig lapozta.
Hittük, csoda lehet, amit talál.
Választása, bíztunk, javunkra billen.
Fiatalnak messze még a halál.
Akkor juthatott eszembe az illem.
Sors elágazásnál jelző fa áll,
s rajta írás: vigyázz, kedvünk is illan!
(Fészbuk csoport: Közjáték, Kiss Judit Ágnes feladványa)
Hajamba beakadt egy bőregér
A tényt elviseltem viszonylag bátran
Kiszabadult. Vajon néznél-e hátra
S lenne-e gusztusod rá, hogy egyél?
Éjjel denevérrel tele a puszta
Visszatérő álom és megvisel
Féltem denevérek hada visz el
Pszichoanalitikusom lapozta
Könyveit bőszen, remélve talál
magyarázatot és visszabillen
életem szokott medrébe. Halál
nem fenyeget, mondta, nekem illem
parancsolta, bólogassak. Fa áll
bőregerekkel. El egy sem illan
Fűri Rajmond
Te voltál a macska, s én az egér.
Biztatgattál, mondtad egyek csak bátran.
Azt kérdezted, miért fordulok hátra?
Drágám, nem akartam, engem egyél.
Nászutunkra várt már minket a puszta.
A természet díszes ruhát visel.
Násznagyunk tudta, hogy hová visz el.
Katalógusait végig lapozta.
Hittük, csoda lehet, amit talál.
Választása, bíztunk, javunkra billen.
Fiatalnak messze még a halál.
Akkor juthatott eszembe az illem.
Sors elágazásnál jelző fa áll,
s rajta írás: vigyázz, kedvünk is illan!
(Fészbuk csoport: Közjáték, Kiss Judit Ágnes feladványa)
2020. március 11., szerda
Fűri Mária, Fűri Rajmond Pánik
Fűri Mária
Menekülés
Vak rohanás
Egymás hátába taposás
Oda az ész
Nincs csak a félsz
Csak az számít, hogy odaérsz
Az agy megáll
És nem talál
Semmit, nincsen csak lóhalál
A hang riaszt
A fény riaszt
Nincs kérdés, hogy ki az, mi az
Csak zavaros
Szem, szabatos
Gondolatot nem maga hoz
Az elme luk
Szalad a vak
Míg elmúlik végül a sokk
Az ügy kihull
Nyomtalanul
Ami történt semmibe hull
Fűri Rajmond
Mentsetek meg. Nem látjátok, hogy űz,
S utolér, hiába mondtam imát.
Véres szájában bűzlő pokla tűz.
Ki óvhatja meg az ártatlanok fiát?
Megfulladok. Vegyétek le ezt rólam.
Összenyom, érzem, már nincs levegőm.
Az árny, az a gubbasztó, átkos jóslat,
Mint gólem, kipréseli a tüdőm.
A láz éget, nyugalmatok tovább gyötör.
Hogyha kiáltozok, akkor sem gyengül
Fájdalmam, és az egyetlen gyönyör
Halálom. Ott hallgat minden, s megenyhül.
(Fészbuk csoport: Közjáték. Hívószó: pánik. Kiss Judit Ágnes feladványa)
Menekülés
Vak rohanás
Egymás hátába taposás
Oda az ész
Nincs csak a félsz
Csak az számít, hogy odaérsz
Az agy megáll
És nem talál
Semmit, nincsen csak lóhalál
A hang riaszt
A fény riaszt
Nincs kérdés, hogy ki az, mi az
Csak zavaros
Szem, szabatos
Gondolatot nem maga hoz
Az elme luk
Szalad a vak
Míg elmúlik végül a sokk
Az ügy kihull
Nyomtalanul
Ami történt semmibe hull
Fűri Rajmond
Mentsetek meg. Nem látjátok, hogy űz,
S utolér, hiába mondtam imát.
Véres szájában bűzlő pokla tűz.
Ki óvhatja meg az ártatlanok fiát?
Megfulladok. Vegyétek le ezt rólam.
Összenyom, érzem, már nincs levegőm.
Az árny, az a gubbasztó, átkos jóslat,
Mint gólem, kipréseli a tüdőm.
A láz éget, nyugalmatok tovább gyötör.
Hogyha kiáltozok, akkor sem gyengül
Fájdalmam, és az egyetlen gyönyör
Halálom. Ott hallgat minden, s megenyhül.
(Fészbuk csoport: Közjáték. Hívószó: pánik. Kiss Judit Ágnes feladványa)
2020. március 8., vasárnap
2020. március 4., szerda
Emily Dickinson A tél olyan rövid
A tél olyan rövid
Helyesnek tűnt nekem
Hogy elküldöm a csízeket
S kuckómba költözöm
Befészkeltem magam
Nem ott voltak megint?
Ki kellett onnan kecmeregnem
Az Ajtó újra nyílt
Csak szünetek ezek
A nyaram tönkrement
Mert volt egy olyan tél ahol
A marha éhezett
Ahogy egy Vízözön
Az mindent elmosott
Ararát ma legenda csak
És nem hiszik Noét
Hogy elküldöm a csízeket
S kuckómba költözöm
Befészkeltem magam
Nem ott voltak megint?
Ki kellett onnan kecmeregnem
Az Ajtó újra nyílt
Csak szünetek ezek
A nyaram tönkrement
Mert volt egy olyan tél ahol
A marha éhezett
Ahogy egy Vízözön
Az mindent elmosott
Ararát ma legenda csak
És nem hiszik Noét
Fordította
Fűri Mária
The Winters are so short —
I'm hardly justified
In sending all the Birds away —
And moving into Pod —
Myself — for scarcely settled —
The Phoebes have begun —
And then — it's time to strike my Tent —
And open House — again —
It's mostly, interruptions —
My Summer — is despoiled —
Because there was a Winter — once —
And al the Cattle — starved —
And so there was a Deluge —
And swept the World away —
But Ararat's a Legend — now —
And no one credits Noah —
I'm hardly justified
In sending all the Birds away —
And moving into Pod —
Myself — for scarcely settled —
The Phoebes have begun —
And then — it's time to strike my Tent —
And open House — again —
It's mostly, interruptions —
My Summer — is despoiled —
Because there was a Winter — once —
And al the Cattle — starved —
And so there was a Deluge —
And swept the World away —
But Ararat's a Legend — now —
And no one credits Noah —
https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-1830/The_Winters_are_so_short_%E2%80%94
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)