Fűri Mária
Menekülés
Vak rohanás
Egymás hátába taposás
Oda az ész
Nincs csak a félsz
Csak az számít, hogy odaérsz
Az agy megáll
És nem talál
Semmit, nincsen csak lóhalál
A hang riaszt
A fény riaszt
Nincs kérdés, hogy ki az, mi az
Csak zavaros
Szem, szabatos
Gondolatot nem maga hoz
Az elme luk
Szalad a vak
Míg elmúlik végül a sokk
Az ügy kihull
Nyomtalanul
Ami történt semmibe hull
Fűri Rajmond
Mentsetek meg. Nem látjátok, hogy űz,
S utolér, hiába mondtam imát.
Véres szájában bűzlő pokla tűz.
Ki óvhatja meg az ártatlanok fiát?
Megfulladok. Vegyétek le ezt rólam.
Összenyom, érzem, már nincs levegőm.
Az árny, az a gubbasztó, átkos jóslat,
Mint gólem, kipréseli a tüdőm.
A láz éget, nyugalmatok tovább gyötör.
Hogyha kiáltozok, akkor sem gyengül
Fájdalmam, és az egyetlen gyönyör
Halálom. Ott hallgat minden, s megenyhül.
(Fészbuk csoport: Közjáték. Hívószó: pánik. Kiss Judit Ágnes feladványa)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése