2020. március 4., szerda

Emily Dickinson A tél olyan rövid

A tél olyan rövid
Helyesnek tűnt nekem
Hogy elküldöm a csízeket
S kuckómba költözöm

Befészkeltem magam
Nem ott voltak megint?
Ki kellett onnan kecmeregnem
Az Ajtó újra nyílt

Csak szünetek ezek
A nyaram tönkrement
Mert volt egy olyan tél ahol
A marha éhezett

Ahogy egy Vízözön
Az mindent elmosott
Ararát ma legenda csak
És nem hiszik Noét 



Fordította Fűri Mária


The Winters are so short —
I'm hardly justified
In sending all the Birds away —
And moving into Pod —

Myself — for scarcely settled —
The Phoebes have begun —
And then — it's time to strike my Tent —
And open House — again —

It's mostly, interruptions —
My Summer — is despoiled —
Because there was a Winter — once —
And al the Cattle — starved —

And so there was a Deluge —
And swept the World away —
But Ararat's a Legend — now —
And no one credits Noah —



https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-1830/The_Winters_are_so_short_%E2%80%94

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése