Fűri Mária Válogatott versek

Borító: Antal-Fűri Eszter rajzából szerkesztette a Novum

http://www.novumpublishing.hu/szerzok/szerzoink/maria-furi.html

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/vers-drama/valogatott-versek-32

Fűri Rajmond Én a kis robot

Ajándék az unokának,

ez vagyok én, a kis robot.

Programokat ajánlgatok,

amik szerint lótok-futok.

Beszélek is ám, magyarul,

megértheti minden gyerek.

Meddig futok? Azt nem tudom.

Amíg bírják az elemek.

Mesét tanulnék szívesen,

királylányos, hosszú mesét.

Harmadik lennék, a fiú,

aki használja az eszét.

Ha a kicsi játszik velem,

a gépszívem máris örül.

Vágyam pedig annyi csupán:

érezni tudjak emberül.

Fűri Rajmond Anyám fényképei

De jó lenne forró nyárban

talicskázni, s látni téged,

ahogy tartod a kötényed,

amikor a boldogságunk

felhőtelen útján járunk!

Világégés volt mögötted,

s hány veszteség után ismét

visszatért hozzád az erő, 

az a mindent jóvá tevő,

s vele jött a párja: remény.

Milyen öröm adott kedvet?

Fiatalság? Minden kezdet

fontosnak a jelent tartja.

Abban úgyis megálmodja

holnapját, s az éjszakája

illedelmes, visszavonul.

Felszabadultak a lányok,

és ahogyan köztük állok,

mintha már sejtettem volna,

hogy mit tartogat a holnap.

Ünnepnap volt. Az egyszeri.

Állunk díszben, rajtad kendő.

Faluhelyen az asszonyok

istentiszteletre mennek

így, mert ott az kötelező.

Apám talán nem viselte

az ordókat a díszruhán.

Nekem akkorra már biztos

nem remegett a két kezem.

Belső kép az, magam látom:

ülsz kezeid összetetted.

Az életed futott végig

rajtad akkor, gondolatban?

Igazadat mondhatta ki

saját, égi bíróságod.

Végleg eltűntek a fájó

sebek rólad, és a könnyek

tisztítóvizének árja

befelé folyt: igaz mese.

Meghatódott sietségünk,

s te mondtad, hogy legyen emlék

mutatni a gyerekeknek.

Peres ügyben védőbeszéd

hangozhat úgy, ahogy mondod.

Öröm ragadott magával,

és büszkeség. Csak józanul

mérlegel, ki az életét

okos fővel irányítja

kedve szerint. Mit tudhattál?

Eltűntek energiáid.

Ami maradt, mire elég?

Unokáid gyönyörűek

neked, és mikor örülnek,

az maga a Mennybemenet.

Látod magad, mikor kislány

ül az anyja oldalánál?

Vagy a budafoki képen,

parancsszóra nézünk szépen,

engedelmesen. A bölcsek.

Na, és az a magyarázat!

Kihagytad a meséidet.

Adni, adni! Ahogy szíved

parancsa szólt. És a két lány

csüggve hallgat lábaidnál.

Szépség szóró tapasztalat

jóságot oszt. Mai szokás:

érdemeidet ez a kor

negligálja. Ami voltál

előtte, az szolga: cseléd.

Diszkrimináció féle

a szeretet, abból élünk.

Mára megtanultunk bízni

önmagunkban. Hidd el, anyám,

te is voltál a munkása.

Nézd a képet: milyen fényes

a szenvedély, mit mutattál!

Hogy mit mond az igyekezet,

és egyre több miért nevet?

Látod anyám, te vagy: Béke.