Ezüst tóban aranyhalak úszkálnak.
Hogyha nézed, foglyul ejthet a bánat.
Szép tündérek bújtak el a halakba,
félve gondolnak a leány alakra.
Fogj ki egyet, mondjál neki meséket,
hitesd vele el a jót és a szépet.
Vidd magaddal, amikor mész sétára,
nagy a világ, és gyönyörű, hadd lássa.
Vigyázz rá, hogy semmi baj ne ijessze.
Ha kíváncsi, válaszolj a kérdésre.
Kívánságát rád bízza, ha kivárod,
majd azt kéri: legyen ő a barátod.
Nem sok idő, s visszanyeri alakját,
el is árulja neked a nagy napját,
amikor a vágya asszonnyá lenni,
s téged akar, csakis téged szeretni.
Gyermek álom keríti hatalmába,
százig számlálhasson el a családja.
Nagy kertjében gyümölcsei a fának
utódaid, mind tégedet imádnak.
Királlyá tesz, gyakorold az uralmat.
Soha többé nem betegít a bánat.
Gondolatod szárnyal, s a szenvedélyed
vele repít, amikor csak megéled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése