Fűri Mária Járatok

Mikor egyszerre semmi sincs

Mégis tudod: az élet kincs

Bár eleje és vége van

Nem emilyen, de amolyan

A puszta élet is megáll

Gyerekkorodban hajdanán

Át meg- átjárt a bizalom

Átlátsz már e fúrott lyukon

De mint a vakond, élvezed

Járataid, mert felvezet

A felszínre, s bár nem otthonod

Ott is otthonosan mozogsz

És a folyóig futsz tovább

S maradsz, mi mindig voltál, nomád

Fűri Rajmond Még mindig

Még mindig van ilyen,
miért is lenne más?
Váratlan? Meghiszem.
Abban nincs változás.

Mutatja a tükör,
amiben ott a kép:
messzire jár elől,
láthatod némiképp.

Merthogy eredeti,
miben mindentudás
magát rejtegeti:
szemérmes látomás.

Hallod? Útmutató.
Hangjai zengenek.
Egyre nyilvánvalóbb:
szimfonikus remek.

Várva várt jelenés,
érezhető: csoda.
Mint igehirdetés,
egy lélekmosoda.

Magaddal viheted.
Vidd is! Kötelező.
Elszámoltat vele
hamarost az idő.

Csak semmi fegyelem!
Az életünk öröm.
Hogyha van intelem,
azt azért köszönöm.

Példája követel,
és hív maga után.
Megérdemli, hiszen
túlléphettél hibán.

Még mindig hallani
mi örökkévaló.
Mércéje valami
meg nem haladható.

Fűri Rajmond Forró az éj

Mintha megállt volna az élet:

ünnepelünk, folyton ünnepelünk.

Eddigi szokásunkhoz mérten

megfogyatkozott igyekezetünk.

Kényeskedőkké lettünk volna,

akinek a napi munka nehéz?

Vagy fáradt, kimerültnek dolga

jobbulása: bajával szembenéz?

Van, ki mindenkinek parancsol:

ez az Azonosító Hivatal.

Kitűnni a névtelen brancsból,

ami hajt; légy öreg vagy fiatal.

Az a néhány, ráérő lusta

mosolyogva lobogtat engedélyt,

s ha kérdik, suttogva azt mondja:

nem várakozástól forró az éj.