Fűri Rajmond Január és február

Gyorsan elolvadt a havunk idén.
Nem is volt csontig hatoló hideg.
Néhány éve nagyon enyhe a tél,
Ezt a romlást ugyan ki érti meg?
 
Olvadozik a sarkkörök jege,
gleccsereink miatt sírnak hegyek.
Vad viharok dúlnak, s a tengerek
pusztítását nyögik a szigetek.
 
Égi állások voltak esemény:
bolygók jöttek egymást köszönteni.
Lestük őket, kérdezve: van remény?
 
Távolokban látszik az emberi?
Január és február. Itt a nyár.
Józanságunk fanyalog. Visszajár.

Fűri Rajmond Válogatok

Mindenféle eszembe jut,

válogatok.

Csúnyát dobok a szemétre azonnal,

irányában nem vagyok bizalommal.

Valakinek főhet feje,

mégiscsak jobban illene

az emberhez a szépség.

 

Azt se bánom, hogyha nemes,

válogatott,

példának okáért mindjárt beszéde:

mutogasson először is szívére.

Legyen bátor, és tegye ki,

akkor hiszem, hogy emberi

lesz megnyilvánulása.

 

Pár százada kirakodó

vásárban él,

aki kapott emberformát a Földön.

Nem csak testi szépség számít, könyörgöm.

Igen, vannak a lelkiek.

Birodalom. Kész rengeteg,

jelenünk tudománya.

Nagyon is veszélyes terep,

az sejthető.

Szeretünk dúskálni lelki javakban.

Komolykodva hivatkozni szavakra,

miket aztán eldobhatunk.

Tárgyalásokon az adunk,

tapsoljon a közönség.

 

Tudjuk vajon, mekkora tét,

mi itt forog?

Megpróbálták tanítani az ősök,

kesztyűs kézzel nyúlni közös örömhöz.

Ma is tart ez a folyamat.

Megnyugtathatom magamat:

jövőnk tele virággal.