Fűri Mária Ágak

A hullámfüggvény másik ágán mire gondolsz, szivem?
Nekem is ülnek ott titkaim, de nem érhetem el ma sem
Tegnap sem, holnapután sem, sőt magam előtt is titok
Ahogy titkok maradnak már az alexandrinusok
A te titkaid is ott gubbasztanak, nem ám a semmi ágán
Az elme zeg-zuga kifürkészhetetlen találmány
Te se látod a másik ágat, hogy akkor mi lett volna, ha --
Hogy lehetne-e akkor e világ a világok legjobbika
Elég neked is, nekem is megbirkózni ezzel az ággal
Ahol minden történetecske azt sugalmazza, rád vall
Ki tudja tévedésünk ezen az ágon hogy korrigálható
A másik ágról meg nem tudunk, nem láttatja meg azt a mindenható
Ott van mégis a bizonyosság -- mert nemcsak képzelet --
Hogy valamelyik ágon ott vagyunk, és szeretsz, szeretsz, szeretsz

Pap-Klára Márta Dobozból vetett ágy

Fáradtan bámulok ki a HÉV koszos ablakán
egy hajléktalan küzdelmét figyelve
arénában gladiátor
kincsekre lelt a konténerben
nyolc-tíz széthajtogatott doboz a zsákmány
próbálja egyszerre felnyalábolni mindet
felét lerakja a földre
másik felét egy oszlopnak támasztja
öt-hat dobozt már sikeresen egymáshoz illesztett
de amikor hozzá tenné a következőt
az egyik mindig kicsúszik a nyalábból
újrakezdi
van egy rakoncátlan nagyobb a többinél
azt külön összehajtogatja
de amikor a többihez illeszti mindig kicsúszik egy
szétesik kicsúszik
újra szétteregeti áthajtogatja
újra összenyalábolja
újra szétesik
rég láttam ilyen akarást
ilyen türelmes alaposságot

nagyon akarom hogy a hómlesz boldoguljon
ám az a nagy az oda nem illő mindig ellenáll
így volt az életed is ugye
valami mindig kiesett szétcsúszott
elromlott összetört hiába minden rendezőelv
oda a munka
oda a család
oda az otthon
és lassan oda az élet is
ez a küzdelem most sikeres
a dobozhalmaz végre összeállt
a mindennapi dobozát mára megkapta