Péter Béla Utószó

Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Ránk nehezedett a nyári ború,
elcsendesedett a nagy háború.
Ágyrajáróvá tette Angyalföld.
Jön egy nő a piacon, szeme zöld,
izzik a vágy, omlik a szemérem.
Jő a vajúdás, s fogó nyúl értem.
Néma a gyerekkor, mondd, mit érek?
Hol maradnak már el a testvérek?

Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Meglelt minden tócsát a kiskölyök.
A tornasorban egyre csak növök.
Titkos dohányzónk a Györe-kastély.
Falainál csókkal zárult az estély.
Honnan volt bátorság, ma is talány.
Csaknem ájulásig ölelt a lány.
Rámtört valami töretlen szívverés,
de hazakísérni sem volt kevés.

Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát valakinek.
Mozi: Szállnak a darvak, matiné,
e hely a szemüveges Katié
Mit ád isten, hittanóra volt épp,
ha figyelsz, a jutalom egy szentkép.
Az érintés nélküle csak álom.
Mióta keresem, mégsem találom.
Könyörgésem Istenhez, mondd mit ér?
Hiába várom, s csak pezseg a vér…     
                               
Nem mondhatom el mindenkinek,   
elmondom hát valakinek.
Sokat láttam, de kíváncsi a szem.
Ha bűn a vágy, lesz bűntett, felteszem.
Menteni magamnak mindenáron,
az Istenadtát karomba zárom!
Jöhet a büntetés, jöhet bármi,
legyen erőm, s türelmem kivárni!
Tudom, fenyeget már a temető,
kerítést húz körém a teremtő?

Nem mondhatom el mindenkinek
elmondom hát valakinek.
Jártam Délen s Északon, mondd,
lehetek immár egy okos-bolond?
Vagy bennrekednek végleg a szavak,
kiszáradnak aztán, mint a tavak?
Az elhagyott szószék magában remeg,
kutyát sem érdekli, hogy itt mi megy.
Lehet, az élet eldobható holmi!?
Igaz lehet? - kell nekem papolni?
Nem mondhatom el senkinek!
Mégis, most elmondtam valakinek...

forrás: dokk.hu

Mórotz Krisztina Kék meditatív

Pearl tükre kék,

kagyló a vízben,

eltoltam a semmi felé.

dokk.hu

Felütés, válasz Mindenszentek

Felütés: Fűri Mária

Meghalt lelkek, élő lelkek 

Együtt vagyunk mindenszentek

Könyörögve kölcsönösen

Egymásért, ki test, ki szellem

2025. november

Válasz:

Kerek Gábor

Bárcsak túlélne a lélek

Halál után még sok évet

Lennék hogy ő is lehessen

Vérem helyett vér eremben

Fűri Rajmond

Ölelkezünk, így teremtünk

újakat, kik velünk élnek.

Általuk érkezik hozzánk

mindig újból a Szentlélek.

Fűri Rajmond Itt vannak

Ismerhetitek ti egymást. Ott a közös

egyféle, bár ahány lakó,

annyiféle történettel. Így képzelem.

Többeteket nem is láttam.

Mintha az öröm dolgában

nagy lenne az egyetértés közöttetek.

Mondhatom, hogy igazatok képviselem.

Azt hirdetem fennhangon, hogy

életetek összes széle volt látható

művetekben, hűségesen.

Tanítsatok! Tudjátok ti különben,

hogy mozgalmasságban a lélek

mennyi formáját próbálja

magára, ha jövőt tervez.

Gazdagságotokat fogom, nevessetek,

hirdetni a társaságban továbbra is.

Fortélyotokat köszönöm!

Hányszor segített túlélni kisebb-nagyobb

gáncson, amin ti módjával nevettetek.

Boldogultam általatok.

Annyiféle volt véretek,

hogy belőle kitelhetne több nemzet.

Világégést éltetek túl.

Tudjátok, hogy háború dúl?

Már csak ilyenek vagyunk.

Gyertyátokat majd meggyújtom és égetem.

Lelketeket szeretgetem,

Keringjetek foghatóan számomra.

Szellem vagytok. Adjátok át üdvözletem

annak a sok lakótársnak, aki forog

széltében és hosszában a Mennyekben.

Fűri Rajmond Erdő

"Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő.
Madár lakik abban, madár lakik tizenkettő.
Cukrot adnék annak a madárnak, dalolja ki nevét a babámnak.
Csárdás kisangyalom, érted fáj a szívem nagyon.”
 
Apám énekelte dalát, mennyben járhatott velem.
Így köszönte, hogy élete túljutott a poklokon.
Nem láttam, hogy folyna könnye. Megérzi azt a gyerek.
Évek múltán vettem észre: barátjának fogadott.
 
Erdejében találkozunk: a termete óriás.
Ölbe nem vesz. Áll előttem. Megtestesült nyugalom.
Meglátom anyám mellette. Abbahagyta a mosást.
Arca egésze azt mondja: látod fiam, bizalom.

És az erdőm? Gyönyörködnek. Ősrengeteg: egy vadon.
Otthon érzik magukat, hiszen ez a természetük.
Folytatódik, meg nem állhat, hódít tovább szabadon.
Átöleljük egymást újra: mi vagyunk a terveik.
 
Fenn az égen egy szivárványt gyerekcsapat festeget.
Város, falu, hegyvidékek, sziklák között a folyó,
önmagában ez megismételhetetlen jelenet.
Látod apám? Erdőd az úr: egyedül az lakható.

(közjáték)

 

Felütés, válasz Átjáró

Felütés: Fűri Mária

A fehér szív, ha feldobog, az átjárás szabad

Megállsz, mert belső félkarok mutatnak pirosat

Egy keskeny sáv marad neked, ha arra menekülsz

Zöldön jársz, lélegzel: ki -- be; végül megszabadulsz. 

2025.10.01.

Válasz:

Kerek Gábor

Világos lőn száguld a szív

Torpantja bentről kélt piros

Sorompók közt útra taszít

Szabad mi eddig volt tilos.

Fűri Rajmond

Vörös vértől fehérleni,

csak a szív tud így festeni.

Sejt fehéren csurran vérem,

hordozza a szenvedélyem.

Állok bátran, amíg lehet,

láttatom a leheletet.

Mélyről feltör fehér vérem.

habosított mesterségben.

Fűri Mária Ágak

A hullámfüggvény másik ágán mire gondolsz, szivem?
Nekem is ülnek ott titkaim, de nem érhetem el ma sem
Tegnap sem, holnapután sem, sőt magam előtt is titok
Ahogy titkok maradnak már az alexandrinusok
A te titkaid is ott gubbasztanak, nem ám a semmi ágán
Az elme zeg-zuga kifürkészhetetlen találmány
Te se látod a másik ágat, hogy akkor mi lett volna, ha --
Hogy lehetne-e akkor e világ a világok legjobbika
Elég neked is, nekem is megbirkózni ezzel az ággal
Ahol minden történetecske azt sugalmazza, rád vall
Ki tudja tévedésünk ezen az ágon hogy korrigálható
A másik ágról meg nem tudunk, nem láttatja meg azt a mindenható
Ott van mégis a bizonyosság -- mert nemcsak képzelet --
Hogy valamelyik ágon ott vagyunk, és szeretsz, szeretsz, szeretsz

Pap-Klára Márta Dobozból vetett ágy

Fáradtan bámulok ki a HÉV koszos ablakán
egy hajléktalan küzdelmét figyelve
arénában gladiátor
kincsekre lelt a konténerben
nyolc-tíz széthajtogatott doboz a zsákmány
próbálja egyszerre felnyalábolni mindet
felét lerakja a földre
másik felét egy oszlopnak támasztja
öt-hat dobozt már sikeresen egymáshoz illesztett
de amikor hozzá tenné a következőt
az egyik mindig kicsúszik a nyalábból
újrakezdi
van egy rakoncátlan nagyobb a többinél
azt külön összehajtogatja
de amikor a többihez illeszti mindig kicsúszik egy
szétesik kicsúszik
újra szétteregeti áthajtogatja
újra összenyalábolja
újra szétesik
rég láttam ilyen akarást
ilyen türelmes alaposságot

nagyon akarom hogy a hómlesz boldoguljon
ám az a nagy az oda nem illő mindig ellenáll
így volt az életed is ugye
valami mindig kiesett szétcsúszott
elromlott összetört hiába minden rendezőelv
oda a munka
oda a család
oda az otthon
és lassan oda az élet is
ez a küzdelem most sikeres
a dobozhalmaz végre összeállt
a mindennapi dobozát mára megkapta

Felütés, válasz Szabászat

Felütés: Fűri Mária

A szerelem az új ruhám

Nem kell szalag, fodor, csupán --

Min a kardkés végigrohan --

Egy egyszerű szabásvonal

Válasz:

Kerek Gábor

Mától szerelmet viselek. 

Elhagyom bársony flitterek

ékét, dísz a harmónia, 

bőrömön nyílt magnólia.

Konyári Zoltán

A szerelem az új ruhám, 

Semmi faxni, illik énrám. 

Elmúlhat? A kérdés éget:

Sérteném a közszemérmet!

Fűri Rajmond

Ahol kard van, ott van tok is.

Az élére azzal vigyáz

gazdája, aki óvatos.

Így nem éri sohase gyász.

Szebeni Sándor

Ó, szerelmem, Mengyelejevem,

olvadásom pontja, Titánom!

Feléd hajt most a gerjedelem:

forr periódusos rendszerem,

zsong-bong bennem már minden elem!

S ez az érzés oly elemen tár is,

hogy késed elem nélkül küldöm máris,

dicsőségedre írt peri ódikámat,

nehogy illetéktelen kar délre hányja, szablya,

vagy beszaladja Fodor Ákos iszalagja!

Felütés válasz Klarissza

Felütés: Fűri Mária

Tán a hideg rázott, szép Klarissza
Tegnap este nem csókoltál vissza
Ne lepődj meg, ha elönt a méreg
S minden éjjel éjfélkor kísértlek

Válasz: Szebeni Sándor

-- Itt ma minden olyan össze-vissza,
csóklás helyett rám tüsszent Klarissza.
Nem Klarissza volt ma, csupán Klári --
sóhajtott fel a színész Maklári.
-- De játszanom kell, s ha itt nincs spinét,
majd megfúvok egy karcsú Klarinét.

Válasz: Kerek Gábor

Drága Klára vajh kerülget nátha?
Ajkadon csüggtem, reméltem: hátha!
Eredmény semmi, nem váltunk eggyé
ám ha meghalok susogom: Mennyé'!

Válasz: Konyári Zoltán

Miért büntet engemet, Klárika?
Válaszcsókja: mint az ikra lika!
Szív szakadjon és törjenek csontok,
Kísértetként éjjel önre rontok!

Válasz: Fűri Rajmond

"Az én uram csak a vizet issza.
Nem vágyom én lányságomat vissza."
Falvédőre került ilyen szöveg.
Ki hímezte? Nem lehetett öreg.

Csókot innék, neked bevallhatom,
és azt, mivel tovább folytathatom
barátságom, kizárólag veled.
Csillag ragyog olyankor: a szemed.

Válasz: ChatGPT

A ChatGPT által generált vers az alábbi kérésre:

"A hideg rázott, vissza, Klarissza, méreg szavakból generálj egy négy soros, rímes, 10 szótagos verset."

"Íme egy négy soros, tíz szótagos, rímes vers a megadott szavakkal:

A hideg rázott, benne méreg tombol,
Klarissza vissza hunyt, sűrű a homály.
Vissza tért a kéj, s méreg íze lobol,
Klarissza álma füstös, vészjósló fátyol.

– Némileg nyersebb hangulatú költemény, ahol a "hideg rázott", a "vissza", a "Klarissza" és a "méreg" egy sötét, szuggesztív képben fonódik össze.

A "Klarissza" név jelentése „fényes, ragyogó”, latin eredetű—jól érzékelteti azokat a belső fényeket és árnyékokat, amelyek ebben a költeményben játékba lépnek  ."

A miénk még jobb  :)  FM

Ötvös Németh Edit Sakk

megérintett az elmúlás szele

vihart kavart benned

ami nem csendesül

orkánnal sújtod a körülötted lévő

nőket mert hiszed

gyengébbek mint te

sem mentesülsz

tudod jól rettegve

fekszel és kelsz

aknamezőn táncolsz

és nem tudod merre lépj

Tamási József 2 verse

gyöngyök

gyöngyöket izzadtak

a zsenge füvek éjjel

büszkén ragyogtak

a telihold fényében

megszégyenítve az eget

Legelésző őzek szemlélője  

Mindig ide lyukadok ki  

Hallgatok valami lemezt a nyolcvanas évekből

És kényszert érzek az íráshoz

Nem akarom már elemezni a semmit

Meg akarok élni egy tisztes kort

Egyszerű emberként

Például

A héten szinte minden nap őzeket láttam

A dombokon kóborolva

Néztem őket

Boldog voltam

Legelésző őzek szemlélője  

Lett belőlem

Gyurcsi - Zalán György beta-karma

szégyelld magad haver

legalább lelkedben

nem kell most előttem

majd ha már elmentem

ha nem látja senki

gondold át az utat

az útjelző tábla

ugyan hová mutat

te tereltél erre

engem és magadat

most kettőnket emészt

a rákos daganat

*

pirulsz-e már haver

ha nem látják mások

hívtad és most száll le

fejünkre az átok

             2025.05.14.

Fűri Rajmond Születés

Egyszemélyes. A természet, saját

ügyére térve, vajúdás után,

kiteljesít. Orvosért nem kiált.

Mégiscsak személyes az, mely során

szárnyat bonthat pillangója. Színét

elrejtve hordta hosszú ideig,

s most röptének örül, s mint ki mesél,

ámulásra készti vendégeit.

Nincs vér. Köldökzsinórt sem látni itt.

Jajszót sem csendesít le a madám,

aki helyett vigaszt az teljesít,

hogy nyitottá lett a tér, s a madár,

melynek láthatóvá válik a táj,

addig köröz, mígnem az örömét

elhiszi. Ha fészkére visszaszáll,

dalol: nem ül súly tovább a szivén.

Fűri Rajmond Jobb az idő? Tavaszodik?

Ki nyújtja előbb a kezét?

Hol lesz az a találkozás?

Milyen nyelven folyik beszéd,

s lesz utána imádkozás?

 

Tanítónak ki kit tekint?

Előkerül a Biblia?

Volna alap, mi egyesít.

Az egyik a másik fia?

 

Mint a gyerek: csodálatom

csüggött testőr egyenruhán.

Sajnálom, de kimutatom:

ilyen tudok lenni. Profán.

 

Ami hatott, az a tömeg

hangja volt: elragadtatás.

Miért jutott eszembe: ez

stadionban a szurkolás?

Íme, ilyen közvetlenül

érintett engem a dolog.

Más, hogyha két lélek vegyül,

s felettük állnak angyalok.

 

Nagy tét forog kockán, ajaj!

Sok milliárd sóhajtozik.

Álom reszket: szűnjön a baj!

Jobb az idő? Tavaszodik?

Fűri Rajmond Zártság nyílik

Függöny mögé leskelődött barátom.

Vonzotta a mély sötét, a titok.

Többször mondta: sokat adnék, ha látnám,

ki használja elbújni a Napot.

Kettős formát alakítunk magunknak:

ettől nőnek fűként gyermekeink.

Észrevétlen, ahogy rólunk tanulnak,

és nem mondják, mik a gyökereink.

Színházunkban, ami élet, a függöny

sosem megy fel, ettől az izgalom.

Célozgatás folyik, amiből rögtön

nem készülhetne szakirodalom.

Játékaink, nyíltak sokan, belőlük

formát bontunk: ezek hétköznapok.

Úgy gyarapszanak javaink, ha köztük

a sötétben, zártan szaporodunk.

Hallgatás nem fogadalom, de mégis,

ezt a tudást okkultnak nevezi

iskolánk, így alakulhat ki fétis,

mely ledöntését ma sok tervezi.

Mielőtt e zártság nyílik, jó tudni:

értéke van. Ismeretlen, azért.

Mint a világ, mely körülvesz, s aludni

küld naponta, a szép holnapokért.

Alszom tehát, s mikor jön az éberség,

félrehúzom ablakom függönyét.

Így láthatom, ahogyan az emberlét

ujjong velem ősi természetén.

Fűri Rajmond Ünnep után

Elkönyveltem, hogy jár a Nap az útján,

és halandó az, ki becsületes.

Szinte futva beszélgettem az utcán,

megtapasztalva új tiszteletet.

Elmerültem önfeledten családban,

ott, ahol ámuldozik a merész,

szembesülve első gondolatával:

mennyi apróságból készül egész.

 

Nemtörődömség volt, ami lepett meg,

fülem-farkam – már bocsánat – kinőtt.

Mórikálta magát, s az ismeretlen

élményeket számolgatta előbb.

Szellemjárásban volt részem, valódi

ősmitológia kopogtatott.

Műveltségem is elkezdett tanulni,

keresve, követve gondolatot.

Passiót nem emlegettem. Sajnálom.

Velünk lakik az isteni fiú.

Hétköznapok eseménye, s ábrándom

hordozza, és az égen a ború.

Mit mondana erre derék barátom,

kinek büszkesége a tudomány?

Illesztgetsz te hitet, tudást? Próbálom.

Eredményem fiókban iromány.

 

Kedély, mit ajándékozott az ünnep,

szívmelegség volt, mi befogadott.

Jelenlévők és akik távol ültek

éppen, alkothattunk egy csapatot.

Kalandoztam terekben és időben,

közben pedig álltam a helyemen.

Ünnepeltem ragyogást, és erősen

átgondolhattam a történetet.

 

Füri Rajmond Lakó vagyok

Hiszel-e a vallomásos szónak?
Elrebegett, könnyes siratónak,
mely sajátját tőled visszakérni
nem siet, de viszonzását méri.
 
Hiszel-e az ébredés hamvának,
álomittas, boldog illatának,
melyben ébred, lassan nyíló szemmel,
folytatásra váró szerelemmel?
 
Hiszel-e az égre futó Napnak,
felhők között játszó madaraknak,
kiknek tollán fény tükörben villan
arcunk akkor, döntő pillanatban?

Hinned kell! Ezt úgysem magyarázom.
Hitem nélkül hideg ráz, és fázom,
mit kerülj el. Legyél nekem szikla,
honnan ugrom kitárt karjaidba.
 
Mélységeket járok be egészen,
hol vágyaink zúgó tengerében
életrajok kergetőznek százan,
táplálékuknak örülve, lágyan.
 
Lakó vagyok, azt a mindenségit!
Múlatom időmet az estéig,
addig, amíg a természet mondja,
hogy fürödjek tovább, egyhuzamba’.

 

Fűri Rajmond Tárgyak

Megszületve egy múzeum fogad:

megválogatták a bútorainkat.

Látogató már kezdettől akad,

rokonok, barátok sűrű sorokban.

 

Közvetlenség, intim a kapcsolat,

őszinték vagyunk a kedves tárgyakhoz.

Szótlanságuk hűségükre utal:

többször tanulhatunk kritikájukból.

 

Megérzik a napok hangulatát:

legbelsőbb titkainkban is olvasnak.

Szenvednek lakóik indulatán,

s nem vájkálnak megunt, terhes múltakban.

 

Értékeket őrizhetnek, sokat:

hajlamosak az ötletes rejtvényre.

Példás, ahogyan tárgyilagosak:

bárki számíthatna tőlük részvétre.

 

„Hely szelleme”, mondjuk róluk, mikor

kétségeink támadnak, és nem tudjuk

felmérni az intelmüket, s inog

tájékozatlanul a Föld alattunk.

 

Most köszönöm finom jeleteket,

és a tanácsot, a ki nem mondottat.

Társaságtok olyan gyülekezet,

melyben, aki akar, békén lakozhat.

Fűri Rajmond Passió

Tegnap este hallhattunk passiót,

nagy hatással volt a bachi zene.

Megfeszítettek isteni fiút,

s felrémlett a korszak története.

 

Rabszolga volt az akkori tömeg,

fegyver által kényszerítve a rend.

Azt keresték, ki adhatna hitet,

és békét, amelyben zajlik a csend.

 

Megosztottság ma is kötelező:

elvész, ki a versenyben lemarad.

Rabszolga a karddal vitézkedő,

és az is, aki parancsot kiad.

 

Gondolkodók középen valahol,

köszönik, mit az élet adagol.