Fűri Rajmond Bevezetésnek

Kiderült a hiányos műveltségem,
hogy lébecoltam annak idején.
Most aztán kerülget jókora szégyen,
röstellve magam, lusta kis legényt.
Találnom kéne okot, mi mentségem,
bármilyen aprót, vagy legyen kevés.
Lényeg az, hogy a gyerek tovább éljen,
ha nem is gyarapodhat erejében.

Némi előnyt adhatna a használat,
kell-e mondanom, hogy az eszemé.
Sok évtized múltán jöhet kívánat
azokból, mik álltak szemem elé,
mára elérhetetlenül, s a bánat
kedvem olykor kissé megviselé.
Még a végén súlyos nosztalgiám
fogja karom, és lesz a gardedám.

Marad a józan belátás: mi van
készleten, amit előad a raktár,
mikor nem sietve, mint annyian,
nézegetem óvatosan: mit traktál
őriznivalót, emléket, s ki van
készen szolgálatomra? Csak már
óvatos a lendület, amivel
még kapható némi olcsó hitel.

Hogyha beütne nyila az istennek,
miközben  köröttem „hallgat a mély”,
szaladgálnom kéne, s akik ismernek,
mondanák: mint ki megkergült, szegény.
Mert aligha tudnák, és értenék meg,
hogy mi történt, mi az az esemény,
melynek nyomán elkapott örömöm,
s megállíthatatlan rovom köröm.

Így kerülnék akkor méretes bajba,
díszíteni százféle alakot.
Felrakni sminket, s aztán női hajba
tűzni míves, emlékkel telt csatot,
hogy révedhessek az idézett korba,
hol velem együtt barátnőm lakott.
Mi lenne, ha inkább jövőbe látnék?
Istenem, atyám! Az egy ajándék!

Fűri Rajmond Gömbök

Csábítottak

virágos kis kertben.

Némán álltak, fényesen és színesen.

Karók végén

tükröződve láttam

bennük, ami vonzott akkor, bűvösen.

Átjáró volt

fényük más világba,

ahol a kívánság rögtön teljesül.

Elragadták,

aki tőlük várta

kincseit, akár életébe kerül.

Most a fények

ezresével állnak

szemben, tárva rögtöni ígéretet.

Milyen angyal,

aki kiabálja:

potom pénz csak itt a mennybemenet.

Hogy csak álom?

Mostanában mi nem?

Pontos számsorok egymás hegyén-hátán.

Kimutatják

mitől nő az ember.

Valamikor teljesül e kiáltvány?

Színes gömbök!

Hova kerültetek?

Szabad-e vágyakoznom utánatok?

Elvégre már

láthattam eleget.

Az a bajom, hogy meg soha nem unom.

Fűri Rajmond Áthatás

Járás közben, mint a peripatetikus
annak idején, közvetlen kapcsolatot
tarthatsz két lábon járó társaiddal,
ha a Nap állása szerint megegyezik
ébrenlétetek, s hallgatva a híreket,
úgy kezdesz el világot magyarázni,
hogy kicsinységed óriási ereje
felkerül a biztonsági szolgálatok
táblázatába kockázati tényezőként,
ahelyett, hogy megdöbbentő mértékű
tömeged – a szavannák legelésző nyája –
mesterséges fehérjét kínálna, sokat,
leselkedő ragadozóitoknak,
ha már egyszer természetük elégedetlen
az általatok kitalált kényelmi
szolgáltatással, amely tudomány.
Gondold meg: a Szaharát fű nőheti be,
ha képzeletetek a parancsával
oda tereli az éghajlatváltozás
nagyterhű fellegeit. Remek áthatás!

Fűri Rajmond Kíváncsiság, jóakarat,

Kíváncsiság, jóakarat,

és az, hogy legyen kapcsolat

közöttünk.

Ez az ok, hogy szerényen,

mondhatni meglepetésképpen

ad nekem valamit,

ami magam vagyok.

Témánk így meghatározott.

Vagyis

játékosra veszem a dolgot,

amint az is,

nem vitatva feltételes reflexeit,

céljára mutatok,

kizárólag kölcsönösen,

hiszen

minden ember egy másiknak üzen,

s nekem

fontos lenne ki nem mondott szava:

akarata

ismerkedésre.

Boldog lehet, ismeretlen társát megértve,

aki

magáról olvashat másik előtt

regényt,

s kiosztott szerepeiről

folyamatosan alakul

a véleménye.

Az ember szemlél,

és átadja elemzésre magát,

a kis szamár,

közszemlére kitéve

a gondolatait.

Jó száz éve már, hogy kötelező

az ilyen titkos

fegyverkezés.

Fűri Rajmond Mária napon

Mintha néhány dolog tényleg új lenne.

Rövidebbek például a napok.

Oda kéredzkedik hozzám az este,

és faggat, hogy mire is gondolok.

Kérdezem, hogy mi vagyok a szemében?

Nem tagadom, hogy van tapasztalat.

Dolgoztam is jó pár évet keményen,

na, de velem lovam el nem szaladt.

Egyedül nekem nyit ki a teátrum,

hova képzelhetek új darabot.

Szerzőket is idézgetek. Barátom

némelyik, kezében a színlapok.

Tudós főkkel kezdenék vitatkozni,

ha eszembe jutna az esemény,

elővéve azt, melyik nem akármi,

amit sóhajtgat a közös remény.

Két szemben láthatom: vagyok. Megnyugtat.

Kívánságát keresem. Izgalom.

Hagyom neki, lepjen meg. Egy asszonynak

sokat jelenthet férfi bizalom.

Teendőkkel készülök az ágyamba.

Napok óta szép álom látogat.

Olvasok egy vaskos könyvet, s lapozva

dédelgetettnek érzem magamat.

Steszkó Juli Kérés

Adjon Isten szebb világot,
Virágzó és szép országot.
Erős gátat a haragnak,
Békességet a magyarnak.
Asztalára friss kenyeret,
Ne sokat, csak épp eleget.

Adjon Isten bőven áldást,
Sötétségben fénylő lámpást.
Aki magyar, az lehessen,
Hazát ne máshol keressen.
Elérhető legyen a cél,
Akárhová fújja a szél.

Adjon Isten jót a jónak,
Értéket az adott szónak.
Hitet jövendőbe, mába,
Igaz szót a hazug szájba.
Egymás iránt tiszteletet,
Tisztességet, becsületet.

Adjon Isten segítséget,
Döntésekhez bölcsességet.
Alázatot, elfogadást,
Nehézségben összetartást.
Rossz időkben védő kezet,
A szívekbe szeretetet.

Fűri Rajmund Fight for life

 https://youtu.be/M0zsvwN6rcI?si=oveqXp_oVEAInmp_

https://youtu.be/VhPSvRyVxN0?si=iblTpZbo7iU3XDPZ

https://youtu.be/UlLSBJBPhEY?si=E_fTOlTyvZsw7l6-

Fűri Rajmond Júliusban

Júliusban 4. (Álmodozás)

Átlagos volt a tegnap.

Egy a hétköznapok közül.

Mért emlékszem rá mégis?

Van, mikor az ember örül.

Este mentünk sétára.

A parkban hömpölygő tömeg.

Egyetem fesztiválja,

a Campus-nép töltötte meg.

Hogy ő sehova nem megy.

Inkább számítógépezik.

Még az eső is eshet.

Játszana. Csak ígérgetik.

Okos óra. Az meg mi?

Számolja a lépéseket?

Nem tudok most sietni.

Ez az óra nem is ketyeg.

Éhes vagyok. Hús is kell.

A sült krumplit? Azt szeretem.

Szomjas vagyok. Van inni?

Ez a ketchup csípős nekem.

Több mint két kilométer,

hiányzik a szívből darab.

Kismutató az óra,

nagy mutatóra perc marad.

Jól evett. Hála Isten!

Azért ez nem volt kis kaland.

Lassan nő fel az ember.

Ha láthatod, húzd ki magad!

Összenéztünk: szép este

volt ez a kis kirándulás.

Járt felettünk az angyal?

Inkább köztünk. Álmodozás.

Júliusban 3.

Most unokám, meg a nörsze, nagyanyja,

az asszony,

párt alakítva lementek a boltba,

ne sírjon.

Nyalva a segge, gyerek még,

kényre nevelve

- anyja babája, ha nyikkan,

falja, cukorként –,

ujja köré kerekítve szülőket.

Fáj, betegesnek látszik a lelkem.

Gondba merül, ha papája,

ki volnék,

hagyja parancsát,

s nagy figyelemmel játszik,

a harcost győzni segíti.

Látni szeretném,

nőjön a férfi,

ki most csupa szoprán,

hangja parancsát osztani készül.

Múlt idejére figyelmez

a lelkem, örömmel,

tudva, a semmi sikerrel

a gáncsba bebukva enyészik.

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

Felütés

szeretem a szemétládákat

a titkaikat

ahogy guberálnak bennük a hajléktalanok

fémdobozt vagy egyéb hasznos holmit keresve

a nyitottakat nem

a szétázott papírzsebkendőknek

még a gondolata is elborzaszt

úristen mennyi vírus!

de a nagy zártak bizalmat árasztó öblössége

amelyet csak ritkán tesznek láthatóvá

a közterület gondozók

vagy az értékre vadászó erőszakosak

őrzik feleslegessé vált dolgainkat

míg el nem jőnek értük az illetékes szakemberek

nap mint nap helyet csinálva

újabb szemeteinknek

Válasz

Igenis, ezt fejekből,

apróbb halakból és ikrából főztem.

Nem csíp, arra vigyáztam,

miután már elszoktam bizonyos ízektől, 

amiket pedig valamikor úgy szerettem.

A tenger gyümölcseire még várok,

bár konzerv kagylót ettem, és meg is szerettem.

Pácolt hal a kedvencem.

Nyúlpaprikás?

Ünnepi étel.

Bizonyos alkalmakkor

megterhelném vele a gyomromat.

Párolt spárga illene hozzá nálam.

Szereti a nyuszi.

Garai Péter Sándor Július

A hőmérő higanyszála rekkenő nyári
nap fejjel lefelé tükröződik mínuszban
sinus görbe árnyékot vet csenevész fa
csobbanás a képzelet szülötte száraz
betonmedence part város remegő
délibáb reggeltől estig izzik izzad
rátapad neonfény zsirfoltos trikóként
meccset néz kapcsolgat

Steszkó Juli Ma negyvennégy éve!

Vendégünk volt az ifjúság,

Csak egymásért éltünk.

És egy napon, sok-sok éve,

Közös útra léptünk.

Szerelmünknek ezüst kulcsát

Tartottuk kezünkben.

Közös csillagunknak fénye,

Ragyogott lelkünkben.

Milyen rég volt már az a nap.

Az a szombat este.

Mikor kezünk szerelmesen,

Egymásét kereste.

Incselekedett velünk a sors.

Hol adott, hol elvett.

Életünknek lapjaira

Mindig más színt festett.

Olykor festékpalettáját 

Eldugta zsebébe.

Vidám, színes estéinket,

Szürkére cserélte.

Karmaival szívünkbe mart,

Mély sebeket karcolt.

Az arcunkra ceruzával,

Barázdákat rajzolt.

Amit ajándékba adott,

Lassan visszavette.

Hajunkat a múló idő,

Ezüstre festette.

Messze futott tavasz és nyár,

Ősz derekán járunk.

Lassan, csendben észrevétlen,

Télbe lép a lábunk.

Az a csillag, régi csillag,

Ma is itt él bennünk.

Simogató selymes fényét,

Hűen őrzi lelkünk.

Dokk est Szabad felolvasás

 https://youtu.be/DVG_B2d9Wss?si=w_2UI-yiWKY9I4r_

Fűri Rajmond Távolban

A szavak dombján túl
a szívek hegye áll.
Nem havas csúcs fehérsége.
Mennyi visszhang kiabál!

Jönnek szembe sorban,
kézen fogva. Kaput
nyittatnak, hogy beengedjék
az esdeklő csapatot.

Kívül gondolatok
serege. Fénylő csend.
Törvények gyűlnek, a remény,
s a dekódolt üzenet.

2018. 07. 12.

Emily Dickinson Tollas kis lény a remény

 https://www.facebook.com/share/v/JsokkBzA6o7HWus6/

Fordította: Fűri Mária

(ld. Magyarul bábelben)

A fej Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

Felütés

A fej magára vonta a figyelmemet. Különös, szinte földöntúli érzés futott rajtam át, ahogy a nedves agyagra néztem. Ismeretlen, szép, de nem túl szép női arc. Az utcán jött velem szembe, mondta a készítője. Nem voltam féltékeny természet, nem kutakodtam, igazat mond-e. Inkább büszkeséget éreztem, hogy hatni képes. Egy nagytakarításnál hordtuk kifelé az agyagszobrokat. Anyát is viszem, mondta a fiam. Az nem én vagyok, mondtam; azt hiszem, nem beszéltünk erről többet. A kiszáradt agyag már nem érintett meg, kicsit megváltozott. Ma véletlenül rápillantottam. De szép, gondoltam megint, bár a transzcendens élmény mérsékeltebb volt, mint annakidején, közvetlenül a készítés után.

Válasz

Szoborni" a modellt lehet közvetlen részvételével, és lehet felidézve, néhány "ülés" vagy találkozás után. Amikor erről nyilatkozott a mester, próbára határoztam el magamat. Gyakorlatlanságom a kész portrén rögtön kiütközött, miután az egyszeri szemrevétel sem volt tudatosan működő, és a próbálkozásokra sem térhettem ki az egyszeri találkozás után. Az, hogy bizonyos formáit elfogadhatónak lehetett mondani, az már eredménynek volt tekinthető. Hasonló próbálkozásra aztán nem került sor, és a beszerzett agyagom is elfogyott. Az improvizált arcok valóságát tetszőlegesen állapíthattam meg, azt fogadva el igaznak, ami sikeredett a mintázás során. A gondolati "mintázás" annál inkább lett érdekes, jóllehet az alakító események "elkészítésére" csak ritkán fordítottam figyelmet és időt meg tapasztalatot. Miután az ilyen gyakorlás telis-tele van jónál jobb élvezetekkel és belátásokkal, folyamatosan gyűlik az "anyagom", és a lassúsággal nem sokat törődök. Színészek figyelik az embereket hasonlóan, hogy beépítsék a látottakat színpadi alakjaikba. Nekem elég, ha egy lehetséges történet darabka lesz összevethető a korábbi magyarázatommal az érintett vonás, jellemző magatartás mibenlétét, értékét, létrejöttét illetően. Hosszú tanulásra rendezkedtem be, mivel a "tanáraimmal" való korábbi rendszeres "érintkezés" - a tanórák száma -  alaposan megritkult. A képzelet viszont annál elevenebb és "dolgosabb" lett, nem kis örömömre. A puzzle teljesebbé válása gyönyörködést is lehetővé tehet.

Fűri Rajmond Kettős arc

Többször láttam ezt az arcot. A szenvedély
visszatarthatatlanul jellemezte.
Számára szép díszlet lett a világ, egész
lényét egy más dimenzió rejtette.
Úgy vigyázott, a remegés volt a jele
szívének: messzire el ne szaladjon,
árulkodva arról, aki egy lesz vele
ténylegesen, s mindent neki adhasson.
Oly közel van a pillanat, hallva szavát,
egyre fokozódott a vágy, ígéret
erősítette meg magát. Az éjszakát
fényes nappal hozhatta: egy kísértet.
Megszépít a gyönyör, akár a hajnali
csillogás aranya kies vidéket.
Az életnek nedve buzog, az látszani
tud a szemen,  és a bőr feszességen.
Megőrizhetjük-e ezt a kivételes
izzást, amely akár jövőt hordozhat?
Látni egymásban az olyan tökéletes
mágnest, hogy az minket magához vonzhat.

Fűri Mária Haiku 1

Ha hamiskártyás
Keveri a lapokat
Nincs sok esélyed

Fűri Rajmond Nem lehetek

Lábat mosott, ahogy szokás,

fehér gyolccsal törölte meg.

Csókolta is mindegyiket.

Itatgatták könnyeiket.

Csintalankodásom zavart:

Ma nők lába nálam csinos.

Formájuk is finom, puha

bőrük áthatón  illatos.

Irigykedtem volna? Nahát!

Pápa soha nem lehetek.

Nem dolga a világinak

ismerni a hitéletet.

Ízlés is van, visszafogott,

ha véletlen ez volt az ok,

hogy a mosott lábak között

férfié nem találtatott.

Csak a tanítványok sora

rémlett utolsó vacsorán.

Mária Magdolna jutott

az eszembe még azután.

Jellemző ma a felfogás,

amely kapcsolatot keres.

Férfi az is, és nő a nő

szemében,  habár istenes.

Szerencsére fantáziám

nem ragadt el, fegyelmezett.

Húsvétra várva adta meg

az illendő tiszteletet.

Azt, hogy mosolygott jó Ferenc,

miközben lábakat mosott,

tisztének tudta be, ami

hittel telten oly szent dolog.

Film Felütés, válasz 1.

Felütés Fűri Mária

Igaz, hogy van a filmnek néhány mondata, néhány kockája, ami alapján jogos a felvetés, hogy kurzusfilm. Pl. a magyar nyelv használatának -- amelyet a 12 pont nem is tartalmaz -- aránytalan túlhangsúlyozása. De nem lehet elvitatni tőle, hogy van atmoszférája, telítve forradalmi, pozitív tömegpszichózissal. Hasonló ahhoz, amelyet egy volt, idősebb kolléganőm osztott meg velem 56-ról. Azt mondta, lehet, hogy az első nap után történtek borzasztó dolgok, de az első nap eufóriáját nem lehet elfelejteni. 

Válasz Fűri Rajmond

Nekem a Saul fia c. film atmoszféra teremtő ereje jutott eszembe, nem először, magyar filmet látva. A Semmelweis-ről készült moziban is ezt véltem viszontláthatónak, ahogy a Hadik opusz kapcsán is erre kaptam - nyilván önmegerősítésként is - igazolást. A tömegjelenetek valóságossága az időbeli visszailleszkedést, az időutazás lehetőségét mindhárom filmben segíteni volt hivatott. A kamerahasználat és a vágások ritmusa, ahogy a világítások és a közelképek hossza és egymásutánja, nyilván együtt a szövegekkel, az elhangzó beszéddel, mindhárom filmben jól szolgálta a miliő teremtési igyekezetet.

Csak a holokauszt filmnél nem hiányzottak történelmi ismeretek a bemutatásból, és a dramaturgiai törekvéseket sem kellett értelmeznem, a feltételezett alkotói közlendő megvalósulásából, hatásából, Azt, hogy "mi magyarok" milyen teljesítményt vagyunk képesek felmutatni (Semmelweis, Hadik) és mit éltünk meg nemzetként, mondhatni egységesen (Most vagy soha) történelmünk adott időszakában, annak be- és megmutatása, átélhetően, ha volt ilyen "üzenete" a filmeknek, az hosszabb értékelést érdemelne. Hogy nem teljesen sikertelen ennek a közlésnek az eljuttatása a nézőhöz, az megállapítható. Nemzetközi megítélésünk kritikáját és annak vitatását, különösen pedig a valós értékeink elfogadtatását ilyen úton elérni, számomra igen verejtékes próbálkozásnak tűnik, kétséges kimenetellel.Schiff András és a BFZ ismertsége, Krasznahorkai László díja sokkal nagyobb értéket képviselnek ebben az ügyben. A tömeghatás kialakulása (Most vagy soha) megértéséhez és az átélés lehetőségéhez juttatni a film nézőit tisztes szándék, egyben óriási feladat. Film útján ezt elérni művészi bravúr. Nemes Jeles László filmje az ilyen megértés és átélés dolgában nagyon magasra helyezte az alkotói mércét. Elismerésre méltó a hasonló igyekezet is önmagában, függetlenül annak sikerességétől.

Zichy Média Műhely

 https://youtu.be/tTsJhVS0Cj0?si=giAXCbe1wI19jC3V