Évóra

A ciklikusság őserő
Óév és Újév összenő
Kezdődik az új Évóra
Hónap, nap a mutatója
:)

furim

Kocsis Balázs Sándor (12 éves) A vágyak világa

Hisztek a karácsonyi csodákban? Abban, hogy minden karácsony éjszaka megnyílik a vágyak kapuja? Most elárulom nektek, hogy szentesténként megnyílik az átjáró a vágyak világába. Bárki beléphet, akinek tiszta a lelke. Egyszer én is részese voltam e varázsnak. Elmesélem nektek, mit is rejt az álomvilág. Vágyakat, amelyek egész életedben beteljesületlenek maradtak. Elhunyt ismerősök, akiket újra látni akarsz. Lehetetlen utazások, elérhetetlen dolgok.

            Gyönyörű karácsony este volt. A hó puha lepelként terült a városra. Hazafelé ballagtam. Anyáék már rég otthon lehettek. Janka is hazafutott. Lábam alatt ropogott a hó. Rip-ropp, rip-ropp, rip-ropp…  Egyszer csak beszakadt alattam a föld. Valami puhára eshettem, mert egyben maradtam, és még csak meg sem ütöttem magam. Miután felocsúdtam, egy teremben termettem. Csupán két ajtó volt, mely a semmibe meredt. Az egyikből fény, a másikból sötétség áradt. Mind a kettőre volt valami írva, de olyan ősi betűkkel, amit még ember nem látott. A fénylő ajtót választottam. Amint kinyitottam, megint zuhanni kezdtem. Egy másik teremben találtam magam. Itt már négy ajtó volt. Három lilán, és egy rózsaszínen világított. Mikor a padlóra tekintettem, egy adventi koszorút fedeztem fel, amiből ezek az átjárók gyertyaként meredeztek ki. Megpróbáltam felidézni ismereteimet: a rózsaszínnel szemben lévőt gyújtjuk meg először, a tőle jobbra lévőt másodiknak, a rózsaszínt harmadiknak, és a kimaradtat utolsónak. Ezért beléptem a rózsaszíntől jobbra lévő ajtón. Megint zuhantam, de most már egy feldíszített fenyőfa mellett találtam magam, mely alatt csinos csomagok vártak kibontásra. Az egyik külön volt, mintha egy különleges személyé lenne. Amikor megnéztem, legnagyobb meglepetésemre az én nevem díszelgett rajta. Ez egy ízlésesen becsomagolt, ígéretes dobozka volt. Már majdnem kibontottam, amikor az agyam „megállj!”-t parancsolt. Megnéztem a többi dobozt is. Csodák csodájára mindegyiken az én nevem állt. Éreztem, hogy ez egy csapda. Viszont a szebbnél szebb csomagok között akadt egy ütött-kopott cipős doboz is. Tudtam, hogy ezt kell kibontanom. Ahogy hozzáértem magába szippantott. Hirtelen minden elsötétült.

            Egy Manhattan-i lakásban tértem magamhoz. Először nem értettem, mi történt velem, de amint belenéztem a tükörbe, megállt bennem az ütő’. Nem más testébe bújtam, mint Percy Jacksonéba. Az éjjeli szekrényemen természetesen ott állt az Anaklumosz. Felötlött bennem a kérdés, melyik kötetbe csöppentem éppen bele. Kinéztem az ablakon; este volt. Ágyamon egy szelet kék torta. Eszembe jutott, mit is kell tennem. Gyorsan kiléptem az ablakon, le a tűzlétrára, a zsebemből kivettem a holdraforgót, és elültettem.

-          Szép növény. – Szólalt meg mögöttem egy hang. Mikor megfordultam Nico (Hádész fia) lebegett mögöttem. Gyorsan „végigpörgettem” a cselekményt. Ezután megint elvesztettem az eszméletem.

Ismét magamhoz tértem. A nagy semmi közepén.

-          Hol vagyok? – kérdeztem. Amint ezt kimondtam, megláttam egy embert. Arca olyan ismerős volt, de mégis ismeretlen. Közelebb mentem.

-           Szia Balázs! – szólalt meg. Felállt a szőr a hátamon. Az nem lehet, hogy…

-          Papa? – kérdeztem. – Igen, kisunokám, én vagyok az. – Beszélgetésbe elegyedtünk, és adott nekem néhány jó tanácsot. Azt vettem észre, hogy egyre halványul.

-           Mi történik veled? – kérdeztem.

-          Tudod nem beszélgethetek veled örökké. – mondta, majd eltűnt.

-          Ne, Papa, várj! - kiáltottam utána, de már késő volt.

Most újra a karácsonyfa alatt álltam. Már csak egyetlen csomagon állt az én nevem. Kibontottam. Elállt a lélegzetem. Az volt benne amire mindig is vágytam.

De nem örülhettem sokáig. Ketyegő hangot hallottam, s már megint tovább kellett mennem…

Ugyanott álltam, ahol elnyelt a talaj. Hazaballagtam. A szobámba lépve ott feküdt a LEGJOBB AJÁNDÉK (ami a karácsonyfa alatt a névre szóló csomagban volt).

Berettyóújfalu, 2015. december 10.

Iskolai versenyen nyert írás

Vasas Ferenc képeiből

Péter Béla késői song a születésről

ahogyan a forrón ölelő méhében végleg 
berendezkedve csak nőttem és növekedtem 
s úgy tűnt ez a mennyeknek országa és ez itt 
csodás lakásom e meleg forrásvidéken ahol 
sértetlenül lebeghetek a súlytalanság mámorító 
kegyelméből a végtelen időkig de aztán az úr 
elküldte ismeretlen jeleit melyek egyre erősödő 
szívdobbanásokat idéztek elő bennem s a klausztro 
fóbia nyomasztó érzését hozta el rám s közben 
csodás tavam is kiszáradt alólam s a hat és fél kilóra 
nehezedett testet a rettegés fokán elérte a keszon 
rémület is bár fuldoklásaimmal megnyíltak a könnyülés 
különös alagútjai s csodás sziréndalok szűrődtek 
dobhártyámig amikor egy másik alagúton áthatoló 
iszonyat csápok ragadták meg koponyámat s nagy 
erővel préselve össze fejemet két rántással kihúztak 
kihűlő vermemből a napvilágra ahol a hatalmas 
nudli fejemből váratlanul kiszakadt rekedtes üvöltésre 
anyuka szeme lassan kinyílott majd hallható volt egy sóhaj

Kolozsvári-Donkó Rebeka Betlehem

fotó Kocsab

Erről írta Kocsis Csaba Mézes-bábos Betlehem című versét

http://tollmix.blogspot.hu/2016/12/karacsonyi-konyvajanlo-gyerekeknek.html

Karácsonyi könyvajánló gyerekeknek

Kocsis Csaba

Mézes-bábos Betlehem

Rebekának
http://tollmix.blogspot.hu/2016/12/kolozsvari-donko-rebeka-betlehem.html

Süssünk, süssünk,

Betlehemet,

Mézet liszttel

Elkeverek.

A házikón

Nádfedél

Csillagfény

A tetején.

Az istálló

Mézes-bábos

Kis Jézuska

Nem is álmos.

A bölcsőben

Pólyás baba,

Szűz Mária

Édes fia

Körülöttük

Angyalok,

Fekszenek

A pásztorok.

Öreg pásztor

Betlehemben,

Piros pipa

Debrecenben.

Boldogok

Az angyalok

Mézeskalács-

Szív dobog.

Kocsis Csaba

Kiskutya a sötétben, Széphalom Könyvműhely

Illusztráció Kocsis Boglárka

becsey zsuzsa jani jön hangjáték 2015 10 22

Fűri Mária Fogjuk fel várakozásnak

A rohanás már nem megy

A határidők betartása terhes

Ezt megbosszulja már a szervezet
Csak a nézelődés tempójában

Már csak a magam rabszolgájaként
Már csak a családi köteles

Ségek teljesítése ami nem kevés

Már csak a saját erőimhez mérve persze
Megtalálni az egyensúlyt ami alapvető a kémiában is
A szót amit az államvizsgán nem találtam
A sok terv már nem beteljesíthető
Hát fogjuk fel várakozásnak
És örüljünk annak ami van

Berettyóújfalu: Ikonkiállítás és miseruha

Miseruhák balról jobbra: görögkeleti, katolikus, református, görög-katolikus
Az egyházak képviselői 10 - 10 percben ismertették a miseruhák történetét

Egy régi - régi cserépre készült ikon

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1199501753462232&set=pcb.1195850393827368&type=3&theater

Cosmin Florentin Pop ortodox pap, ikonfestő tárlatvezetése a Bihar Vármegye Galériában

Fűri Rajmond A másik emberig

A járda kelései a széttaposott rágógumik. Szürke sebek az aszfalton és a kövezeten, eltüntethetetlenül. Városi fertőző betegség, amelyet nem lehet megszüntetni. A himlőt sikerült, de az bőrbetegség. Ez az emberek szájából egyre csak terjed.

A gyalogos rálép, akaratlanul is.

Különben meg lehet szokni. A cipők talpára már nem kéredzkedik vissza.

A foltok szaporodnak, mert az ízét vesztett gumit nincs hová tenni, és kézzel érinteni kellemetlen. Ragad, ezért a legközelebbi szemetes is túl messzire van. A legegyszerűbb leejteni.

Terjed a kór, megállíthatatlanul.

Csúcsforgalomban sietünk.

Hosszú kocsisor araszol egyik lámpától a másikig. Megáll, majd újból nekilendül. Fényesség kígyózik az utakon.

A kerékpárok is kivilágítva, némelyik villogó fénnyel elől és hátul is.

A parkok csendjében kismamák sétáltatják a kicsiket, ha jó az idő.

Itt az Advent, és a parkolók oszlopait, a Piac épületének falát, az utcai fákat, kandelábereket neon díszekkel, apró égőkkel szerelik fel a reklám szakemberei, mert rossz hangulatban nem esik jól az ünnepi készülődés.

Akkora a csend, hogy szinte meg lehet ragadni, mint leszállt ködöt, amiben az orráig sem lát az ember. Benne a másik emberig nem látni és nem hallani. Az érintés majdnem kizárt. Bármekkora legyen a sűrűség körülöttünk, némák és arctalanok vagyunk.

A megszólalás vagy a szemek találkozása, netán a kézfogás, pláne a másodpercekig tartó eszmecsere, maga a vihar, amely végigsöpör a napon, amelyben keletkezett.

Ezeken a morzsákon élünk, amelyek ízetlenek, nyersek, és sietve, kapkodva, takarékosan és tele félelemmel járunk céljaink után.

A kis falatok, amikhez hozzájutunk egymástól, sűrítmények. Velük csínján bánunk, tudva tápláló tartalmukról, ahogy ismerjük értéküket is, amelyet kiszívunk belőlük cseppenként, mint a szúnyog, amikor belénk mélyeszti a szívókáját, és puffadni kezd a vérünktől. Pedig az adakozástól erőre is kaphatnánk, és nem csökkenne az, amivel rendelkezünk, amikor osztozunk egymással, akárha csomaggal járnánk a magunk útját, benne néhány adománnyal, amit mások majd viszonoznak.

Csak ne kellene annyira vigyáznunk magunkra, és a többiekre, amikor ebben a halk és elmosódott masszában, amik vagyunk, bevalljuk magunknak, hogy micsoda öröm az a kicsinyke morzsa, ami egymásnak vagyunk, és ezt nem is muszáj azonnal a földre ejtenünk.

Csak valahogy el lehetne fogadni ezt a sokféle örömöt!

Nélkülük marad az online kapcsolat, vélt és valós titkosságával és biztonságával, meg az azonnali láthatatlan láthatósággal. És a tudattal, hogy van hely, ahol mi parancsolunk, és a kívánságaink teljesítéséért megtettünk mindent.

Nincs más dolgunk, mint a szerencsére várni, ami egyszer majd biztosan ránk köszön.

Fűri Eszter Csizma

Zsebben elfér - karácsonyi könyvajánló

Igaz, hogy Jónás Tamás Törzs című verseskötete zsebben elfér, de a gondolatok és asszociációk, melyeket kelt, ezt a kis méretet meglehetősen nagyra képesek tágítani. A cím azért jó, mert alap, sűrítmény a kötet, a fészbukról már jórészt ismert versek eszenciája; törzs valóban, és nem fogpiszkáló, ahogy a költő a vele való interjúban jellemzi, valószínű a kihagyott versek nagy számára utalva. Nemcsak a kötet sűrítmény, a benne foglalt versek is - a fizikából is tudjuk, hogy nagy energia sűrűsödhet parányi tömegben.

Talán mert sokat utazom, jobban meg tudom becsülni a kis helyet elfoglaló, sok információt hordozó tárgyakat – okostelefont, vékony példatárat, és most ezt a verseskötetet, amelyet újra és újra el lehet olvasni, és nem unja meg az ember, mert minden alkalommal más és más sor nyer új és váratlan értelmet

Egy-egy sorral elszalad a képzelet, összekapcsolódik más eseményekkel, más mondta mondatokkal, gondolatokkal; a versek hatékony katalizátorként is működnek, akár az olvasóban is saját verseket indukálva.

A létezésről szólnak ezek a versek, az alapkérdésekről. Gyerekkorról, apa fiú, anya fiú, fiú apa, férfi nő, ember világ, ember Isten, ember ember létező, vagy éppen hiányzó kapcsolatáról. Árnyaltan és összetetten. Finoman, a sors ágyásából nem kiszakítva, csak jelzésként érzékeljük  a költő származását és politikai véleményét.

Van-e, ami nem tetszik? Egy-két narcisztikus sor. De hát ennek van hagyománya a magyar költészetben. És talán egyikünk sem mentes ettől. 

Gulyás Tamás két fotója a Láncszemekből (Gébárti strandon – Zalaegerszeg) összekapcsolódik bennem a kötettel. Játék a képsíkokkal, élességgel, homályossággal - egy határozott kontúrú és egy elmosódottabb fatörzs. Mint egy felkérésre készült illusztráció.

furim