Hisztek a karácsonyi
csodákban? Abban, hogy minden karácsony éjszaka megnyílik a vágyak kapuja? Most
elárulom nektek, hogy szentesténként megnyílik az átjáró a vágyak világába.
Bárki beléphet, akinek tiszta a lelke. Egyszer én is részese voltam e
varázsnak. Elmesélem nektek, mit is rejt az álomvilág. Vágyakat, amelyek egész
életedben beteljesületlenek maradtak. Elhunyt ismerősök, akiket újra látni
akarsz. Lehetetlen utazások, elérhetetlen dolgok.
Gyönyörű
karácsony este volt. A hó puha lepelként terült a városra. Hazafelé ballagtam.
Anyáék már rég otthon lehettek. Janka is hazafutott. Lábam alatt ropogott a hó.
Rip-ropp, rip-ropp, rip-ropp… Egyszer
csak beszakadt alattam a föld. Valami puhára eshettem, mert egyben maradtam, és
még csak meg sem ütöttem magam. Miután felocsúdtam, egy teremben termettem.
Csupán két ajtó volt, mely a semmibe meredt. Az egyikből fény, a másikból
sötétség áradt. Mind a kettőre volt valami írva, de olyan ősi betűkkel, amit
még ember nem látott. A fénylő ajtót választottam. Amint kinyitottam, megint
zuhanni kezdtem. Egy másik teremben találtam magam. Itt már négy ajtó volt.
Három lilán, és egy rózsaszínen világított. Mikor a padlóra tekintettem, egy
adventi koszorút fedeztem fel, amiből ezek az átjárók gyertyaként meredeztek
ki. Megpróbáltam felidézni ismereteimet: a rózsaszínnel szemben lévőt gyújtjuk
meg először, a tőle jobbra lévőt másodiknak, a rózsaszínt harmadiknak, és a
kimaradtat utolsónak. Ezért beléptem a rózsaszíntől jobbra lévő ajtón. Megint
zuhantam, de most már egy feldíszített fenyőfa mellett találtam magam, mely
alatt csinos csomagok vártak kibontásra. Az egyik külön volt, mintha egy
különleges személyé lenne. Amikor megnéztem, legnagyobb meglepetésemre az én
nevem díszelgett rajta. Ez egy ízlésesen becsomagolt, ígéretes dobozka volt.
Már majdnem kibontottam, amikor az agyam „megállj!”-t parancsolt. Megnéztem a
többi dobozt is. Csodák csodájára mindegyiken az én nevem állt. Éreztem, hogy
ez egy csapda. Viszont a szebbnél szebb csomagok között akadt egy ütött-kopott
cipős doboz is. Tudtam, hogy ezt kell kibontanom. Ahogy hozzáértem magába
szippantott. Hirtelen minden elsötétült.
Egy
Manhattan-i lakásban tértem magamhoz. Először nem értettem, mi történt velem,
de amint belenéztem a tükörbe, megállt bennem az ütő’. Nem más testébe bújtam,
mint Percy Jacksonéba. Az éjjeli szekrényemen természetesen ott állt az
Anaklumosz. Felötlött bennem a kérdés, melyik kötetbe csöppentem éppen bele. Kinéztem
az ablakon; este volt. Ágyamon egy szelet kék torta. Eszembe jutott, mit is
kell tennem. Gyorsan kiléptem az ablakon, le a tűzlétrára, a zsebemből kivettem
a holdraforgót, és elültettem.
-
Szép növény. – Szólalt meg mögöttem egy
hang. Mikor megfordultam Nico (Hádész fia) lebegett mögöttem. Gyorsan
„végigpörgettem” a cselekményt. Ezután megint elvesztettem az eszméletem.
Ismét magamhoz tértem. A nagy semmi
közepén.
-
Hol vagyok? – kérdeztem. Amint ezt
kimondtam, megláttam egy embert. Arca olyan ismerős volt, de mégis ismeretlen.
Közelebb mentem.
-
Szia
Balázs! – szólalt meg. Felállt a szőr a hátamon. Az nem lehet, hogy…
-
Papa? – kérdeztem. – Igen, kisunokám, én
vagyok az. – Beszélgetésbe elegyedtünk, és adott nekem néhány jó tanácsot. Azt
vettem észre, hogy egyre halványul.
-
Mi történik veled? – kérdeztem.
-
Tudod nem beszélgethetek veled örökké. –
mondta, majd eltűnt.
-
Ne, Papa, várj! - kiáltottam utána, de
már késő volt.
Most újra a karácsonyfa alatt
álltam. Már csak egyetlen csomagon állt az én nevem. Kibontottam. Elállt a
lélegzetem. Az volt benne amire mindig is vágytam.
De nem örülhettem sokáig. Ketyegő hangot
hallottam, s már megint tovább kellett mennem…
Ugyanott
álltam, ahol elnyelt a talaj. Hazaballagtam. A szobámba lépve ott feküdt a
LEGJOBB AJÁNDÉK (ami a karácsonyfa alatt a névre szóló csomagban volt).
Berettyóújfalu, 2015. december 10.
Iskolai versenyen nyert írás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése