Péter Béla késői song a születésről

ahogyan a forrón ölelő méhében végleg 
berendezkedve csak nőttem és növekedtem 
s úgy tűnt ez a mennyeknek országa és ez itt 
csodás lakásom e meleg forrásvidéken ahol 
sértetlenül lebeghetek a súlytalanság mámorító 
kegyelméből a végtelen időkig de aztán az úr 
elküldte ismeretlen jeleit melyek egyre erősödő 
szívdobbanásokat idéztek elő bennem s a klausztro 
fóbia nyomasztó érzését hozta el rám s közben 
csodás tavam is kiszáradt alólam s a hat és fél kilóra 
nehezedett testet a rettegés fokán elérte a keszon 
rémület is bár fuldoklásaimmal megnyíltak a könnyülés 
különös alagútjai s csodás sziréndalok szűrődtek 
dobhártyámig amikor egy másik alagúton áthatoló 
iszonyat csápok ragadták meg koponyámat s nagy 
erővel préselve össze fejemet két rántással kihúztak 
kihűlő vermemből a napvilágra ahol a hatalmas 
nudli fejemből váratlanul kiszakadt rekedtes üvöltésre 
anyuka szeme lassan kinyílott majd hallható volt egy sóhaj