Kertész Éva Antik urna (2)

Amikor az aukciót megelőző kiállításon meglátta az eozinmázas darabot, beleszeretett. Régóta vágyott egy Zsolnayra, no, nem olyanra, amit most készítenek. Olyat akart, ami még az eredeti Zsolnay-recept alapján készült. A porcelán zöldes, állandóan változó színkavalkádjától különös borzongást érzett. A szecessziós formavilág szinte beszélt hozzá. Eredeti Zsolnay-urna 1900-1905. olvasta, bár ő nem urnának látta, egyszerűen elbűvölték a minták és a színorgia. Elképzelte, hogy otthon a komódra teszi, és ezen túl abban fogja tartani a gyerekeknek szánt bonbonokat. Van ugyan egy bonbonierje, örökség a nagymamájától, eddig abban voltak a csokoládék. Még kicsi gyerek volt, amikor egy alkalommal leejtette a tetejét, le is csorbult egy helyen és akkor nagyon megijedt. Aztán a nagymamája addig ölelte szorosan magához, amíg el nem múlt a sírása. Ennyi év után is emlékszik a szavaira, ne sírj életem, mondta neki, ez csak egy tárgy, megvehető, pótolható, nem ez a tragédia.

Megszerezte. Nem volt könnyű, sokan rálicitáltak, de végül az övé lett. Csak az ár felét fogja bevallani, elkerülve az esetleges vitát a férjével. Otthon azonnal kicsomagolta és a mosogatóhoz vitte. Tisztának kell lennie, mielőtt megtölti bonbonokkal. Amikor levette a tetejét, akkor vette észre a homogén szürke hamut az aljában. A döbbenettől majdnem kiejtette a kezéből. Óvatosan odavitte az étkezőasztalra és mintha kicsit el is szédült volna, le kellett ülnie. Te jó ég, tényleg egy igazi urnát vettem, valakinek a hamvaival! Még jó, hogy nem öntöttem bele a mosogatóba!  Gyorsan visszatette az urnára a fedelét és elrejtette a ruhásszekrénye belső sarkába.

Este sokáig forgolódott, nehezen aludt el. Reggel az első útja egy virágkertészetbe vezetett. Kiválasztott egy szép, közepes méretű filodendront, nem volt igazán jártas a szobanövényekben, de a hosszú léggyökereket eresztő könnyező pálmát jól ismerte. Ez a növény évtizedekig is elél, ha megfelelő helyen tartják és helyesen gondozzák.  Vett hozzá cserepet meg egy kaspót, kért virágföldet és tápoldatot is. Otthon kivette a szekrényből az előző nap oda rejtett urnát majd hozzákezdett a filodendron átültetéséhez. Először a nagy cserép alsó harmadába virágföldet tett majd óvatosan, ügyelve, hogy minden szem por a virágcserépbe kerüljön, beleszórta a hamvakat. Aztán betette a pálmát a cserépbe, újra a virágföld következett, végül a cserép a kaspóba került.

Egy pillanatra megállt. Talán most kellene valami imát mondania. Elföldelte valakinek a maradványait, de nem tudja keresztény vagy zsidó volt-e, esetleg muszlim, buddhista, netán Krisnás? Valamennyire jártas volt a különböző vallások temetkezési szokásaiban. Zsidó nem lehetett, az ő vallásuk nem engedi a hamvasztást. És ha az volt, mégsem mondhatnak kaddist egy cserép filodendron előtt! Az iszlám is tiltja a hamvasztást, szegény ember, gondolta, ha mohamedán voltál, ki vagy zárva a Paradicsomból.  Elvetette azt a gondolatot is, hogy a hamvak egy buddhista vagy egy Krisna-hívőhöz tartoznának, bár ők elégetik a halottaikat, de szét is szórják utána. Akkor csak keresztény lehetett, a többi kizárva. Nincs elég hely a temetőkben, mennybe kerülhet és üdvözülhet az ember akkor is, ha halála után elégetik. Az Isten majd újra egyesíti a porrá zúzott testet. Mi van akkor, ha nem hitt Istenben, egyáltalán nem érdekelte, mondanak-e imát utána vagy nem? Akik elhamvasztották a legegyszerűbb megoldást, sőt, a történtek alapján a legjövedelmezőbbet választották. Nem tudott okosabbat, hozta a vízzel teli locsolót, amibe öntött a tápoldatból is egy keveset és csak annyit mondott, nyugodj békében.

Már csak a megfelelő helyet kellett megkeresnie a lakásban. Legjobbnak az ablakkal szemben lévő sarkot találta. Ott fényt is eleget kap és nem lesz kitéve hőingadozásnak sem, ha kinyitja az ablakot. Leült egy fotelbe és nézte a már néhány szép, nagy levelet hajtott zöld növényt. Elmúlt a tegnapi nyugtalansága. Egy hirtelen jött ötletből elővett egy fekete filctollat és nagy V betűkkel rajzolta tele a kaspót. V mint Viktor, vagy V mint Viktória? Vagy V mint győzelem? Ezen aztán mosolygott is.

A Zsolnayt a komód közepére helyezte, a fény csodálatos játéka most is elbűvölte. A nagymama bonbonierjét  visszatette a vitrinbe. Minden a helyére került.