Emily Dickinson Ez a tavaszi fény

Ez a tavaszi fény
Nem látható az év
Más évszakaiban -
Ha jön a kikelet

A színt mi betakar
Magányos réteket
Egy tudós se keveri ki
De te érezheted

E szín vár a füvön
Egy fán is láthatod
A legtávolabbi hegyen
Éppencsak nem beszél

Aztán a horizont
Lép vagy a déli nap
De eltűnik váratlanul
S az ember itt marad

És olyan veszteség
Amivel szembesül
Mintha a pénz ólálkodna
A szentségek körül

Fordította Fűri Mária


A Light exists in Spring
Not present on the Year
At any other period -
When March is scarcely here

A Color stands abroad
On Solitary Fields
That Science cannot overtake
But Human Nature feels.

It waits upon the Lawn,
It shows the furthest Tree
Upon the furthest Slope you know
It almost speaks to you.

Then as Horizons step
Or Noons report away
Without the Formula of sound
It passes and we stay --

A quality of loss
Affecting our Content
As Trade had suddenly encroached
Upon a Sacrament


A Light exists in Spring by Emily Dickinson - Famous poems, famous poets. - All Poetry
https://allpoetry.com/poem/13630827-A-Light-exists-in-Spring-by-Emily-Dickinson

Várkonyi Miklós Kastélykert

Kastélykerti naplemente,

kecskelábú kerek asztal,

kávéscsésze ezüsttálcán,

kristálykancsó hűs konyakkal.

Kiszűrődő halk zenére

keringőző karcsú székek

minden apró fordulónál

árnyaikkal összenéznek.

Csikorduló kapu tárul,

kockamintás szoknya lebben,

karikázik kósza szellő

kastélykerti szürkületben.

Karcsú asszony lép a kertbe,

karkötője fénye csillan,

kéz a kézbe kulcsolódik

holtomiglan, holtaiglan.

dokk.hu

Fűri Rajmond Tovább lapoz

felütés:

Az okozatot érzékeled
Az okot csak kérdezed
Miért miért miért miért
Mint a gyerek ismétled

Kérdezgeted - mért is ne
Mindig kerül valami
Válasz is ha jó a fül
Nem is kell hozzá kanül

furim

Szélnek az a jó oka, hogy

szaladgál a levegő.
Eső esik, gyakran látni,
égre gyűlik a felhő.
És a villámot mi hozza,
miért csap le dörögve?
Talán apja mérges, ezért
szól az isten gyerekre?
Aki éhes, mint oroszlán,
elbődül, ha enni kér?
És a fácán sültje akkor  
jó, ha tolla földig ér?

Özönvizet zúdított az
úr nyakunkba egykoron.
Most, ha tenné, mivel tudna
fordítani sorsokon?
Aki kérdez, annak áldoz
felelettel a másik,
akinek nagy a türelme,
de a foga elvásik.
Fejét töri, szerencsétlen.
Magán segít az okos.
Hallgat bölcsen, könyvet olvas,
azután tovább lapoz. 

Fűri Rajmond Az álomút

Ha lassan ébredek, a fény, az utcazaj, mi ott terem,

s az álmaim eloszlanak, pedig de jó, ha ismerem.

Amerre járt velem az éj, ahol köszönt a sok alak,

megláttam azt a zöld mohát, és összedőlve a falat.

Ott volt a park, és benne lak, hol énekelt a víg csapat,

és volt a tánc, sok ismerős, ki éberen ritkán akad.

Mitől zokog a szív, ha fáj, és kit talál vigaszra fel?

Az álom hozza őt közel? Lehet magába’ szunnyad el?

A rém ijeszt, a zord sötét, amit kerül a gyáva hit.

A vak világba kerget ő, és gödröt ás, hogy elveszít.

Hogy az maradsz, ki vagy, ki lész, ha csapda áll utadba sok?

De rádtalál, amit hiszel, és várd sorod, mi jönni fog.

Edződni kell, azt láthatod, ezért emelve grádicsok.

A többiben mi más vigyáz, ha nem szabály, törvény, a jog?

Ha őrized, királyi út, a sorsod úgyis megkeres.

Te hű hozzájuk úgy leszel, ha jelszavad e szó: szeress!

Magyarországi streetart Garai Péter Sándor fotói

Charles Bukowski Egy rámenős rádió

Mindez a második emeleten történt a Coronado street-en

általában beseggeltem

és kivágtam a rádiót az ablakon keresztűl

mialatt még szólt és persze

kitörte az ablaküveget

és a rádió megülhetett ott a tetőn

és még mindég zenélt

én meg mondtam a nőmnek

ah mecsoda hihetetlen készülék

másnap lekaptam az ablakkeretet a zsáneréről

és lecipeltem az utcára

az üvegeshez

aki beletett egy másik üvegszeletet

folyamatosan dobáltam ki azt a rádiót az ablakon

minden alkalommal ha eláztam

és megült ott a tetőn

még játszva

egy csoda rádió

egy tökös készülék

és minden reggel vittem az ablakkeretet

vissza az üvegeshez

nem emlékszem pontosan hogyan végződött

bár arra emlékszem

végül kiköltöztünk

volt egy nő a földszinten aki a kertben

dolgozgatott fürdőruhában

tényleg ásott azzal az ültetőkanállal

és ott lóbálta a hátsóját szabadon a levegőben

és csak ültem az ablakban

és bámultam a nap fényében azt a tüneményt

mialatt a zene szólt

fordítás: Garai Péter Sándor

A Radio With Guts

it was on the 2nd floor on Coronado Street

I used to get drunk

and throw the radio through the window

while it was playing, and, of course,

it would break the glass in the window

and the radio would sit there on the roof

still playing

and I'd tell my woman,

"Ah, what a marvelous radio!"

the next morning I'd take the window

off the hinges

and carry it down the street

to the glass man

who would put in another pane.

I kept throwing that radio through the window

each time I got drunk

and it would sit there on the roof

still playing-

a magic radio

a radio with guts,

and each morning I'd take the window

back to the glass man.

I don't remember how it ended exactly

though I do remember

we finally moved out.

there was a woman downstairs who worked in

the garden in her bathing suit,

she really dug with that trowel

and she put her behind up in the air

and I used to sit in the window

and watch the sun shine all over that thing

while the music played.

by Charles Bukowski

https://allpoetry.com/A-Radio-With-Guts

Jónás Tamás Hajt még a libidó (Arany200.hu)

felütés:

Fészbuk hozzászólás:

'Hess madár'

furim

Némely ember, mint a tenger,

zúgolódik folytonost.

Pedig szebben lenne csendben

panaszolni a jogost.

Persze, az meg hallgatag,

rozsdás szívén a lakat,

ki beteg.

Mesélhetnék elég leckét,

miből muszáj tanulni,

hogy a gyengék, mint a festék,

hajlamosak lefolyni.

Ha van célom, most is más,

nem a köznépoktatás.

Hasznosabb.

Vagyon, ha van, haszontalan,

ha nincs benne éteri.

Igaz jónak más gondja van,

nem muszáj megérteni:

csak szeretkezni tanul,

aki beszél hittanul.

Nincs, mi mást.

Jónás Tamás ANTIK SMS

Álmok olvadnak szöveges szememből.

Görcsök oldódnak, szöges évszak altat.

Mint üres kancsóban a tenger, itt vagy

minden ügyemben.

Szebeni Sándor 3 Szapphói

Szapphói strófa

Láva-forró csillagon állok, égek.

Tűz emészt, hát nyúlok a vershez, oltsa.

Fortyogó érc hűl, tüzes ének árad:

megmenekültem.

A barátom volt Mázas, a cserepes

Életéből félve tekint ki, hallgat.

Tüske-ágán karmai vannak, éber.

Ritka kincsét féltve vigyázza, óvja.

Napjai őrlik.

Útra vált most, elkerül árnya engem.

Égi fényút néki kitárul, indul.

Sáragyagból szíveket éget újra,

égi parázson.

Szétfutott már szívdobogásod, Mázas.

Őrfa lettél itt a hegyekben újra.

Botkezemből vissza ne lopjad ágad,

lombtenyeredre.

Őrzöm

Nyurga füst száll, foszlik a kertem, itt hagy.

Elhagy a kedv, szó közepén ül, álmos.

Torkom alján szikkad a gége, vásik.

Gyengül a hangom.

Már a lépés fáj, csikorogva sajdul.

Megsebeztek, vonszol a lábam, elhagy.

Elfogyó perc jut delelőre, dobban

s tűnik is el, de

leskelő vég, vén korom éje holdas.

Férfi-vágytól megszabadultan élek.

Holdas arcát tűnt nyaraimnak őrzöm,

nem hagy el engem.

M. Szabó Mihály Útelágazás

ismét eltelt egy év, szólítlak hát anyám.

mosolyod csak fénykép őrzi, de ráng, vibrál,

pattog még az emlék. tünde fény remeg az arcodon,

szemed virágoskert: rózsa, estike, mályva, harangvirág.

a kert körül rét, külön világ. emelgeti fejecskéjét

néhány szarkaláb, szemzugod hálózza megannyi

csöpp kis inda, vonalnyi útelágazás, melyeknél

ott állsz törött angyalszárnyakkal, némán és tétován,

s csak út, majd elágazás ismét,

mígnem búcsút int karod.