ismét eltelt egy év, szólítlak hát
anyám.
mosolyod csak fénykép őrzi, de ráng,
vibrál,
pattog még az emlék. tünde fény remeg az
arcodon,
szemed virágoskert: rózsa, estike,
mályva, harangvirág.
a kert körül rét, külön világ. emelgeti
fejecskéjét
néhány szarkaláb, szemzugod hálózza
megannyi
csöpp kis inda, vonalnyi útelágazás,
melyeknél
ott állsz törött angyalszárnyakkal,
némán és tétován,
s csak út, majd elágazás ismét,
mígnem búcsút int karod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése