Látnom úgyis felesleges. Tőlük
Nem leszek okosabb. Marad kérdés,
És válaszra esély sincs belőlük.
Nézem azért. Ez az emlékezés
Napjaink játékszere, divatja.
Bámulni elég, másra meg kevés.
Beállhatnék, hol vonulók sora
Ritkább, s ringatnak délceg hullámok,
Ejtve mélybe, dobálva magasba.
Mióta is már, hogy nem számítok?
Nyaralásom majdnem elfeledtem.
Lemondtak volna rólam az álmok?
Ők tettek ki utcára, mehettem.
Van olyan, aki soha nem választ.
Kívánsága nagy: a telhetetlen,
Élhetetlen, napnyugtáig várhat.
Hosszú listát írogatott össze,
Szeretné, ha övezné imádat.
Mérték diktál, valós, elit mérce.
Ábrándokkal törődik az orvos.
Számítana bárki véleménye,
Most, mikor a perc száz évet hordoz?
Kéritek, vagy inkább várjátok azt,
Mit elérhet a közös akarat?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése