2020. július 22., szerda

Tóth Gabriella Ciklus


Álom

Élesen megmaradt emlékezetemben egy visszatérő álom:
nagyanyám sírjára léptem, és magával húzott a mély. Csúf gnóm dörrent rám, ilyenkor felriadtam. Kínok kínja volt minden estém.
Egy éjszakán megjelent nagyanyám, lágy hangon ígérte, hogy mindig vigyázni fog rám.
Az ezt követő éjjelen a gnóm újból várt. Gyengéden megérintett, intett, hogy menjek vele.
Hosszú lépcsőn felvezetett a külvilágra. Gyönyörű, virágillatú liget tárult elém.
Boldogság fogott el, és csak szaladtam, szaladtam a zsenge füvön.

Palacsintasütő

Vasárnaponként férjem szüleinél ebédeltünk. Ahogy csillapodott éhségünk, egyre beszédesebbek lettek. Fiatalkorukról anekdotáztak.
Apósom sok évi ismeretség után megkérte anyósom kezét ezekkel a szavakkal: úgy szeretlek, hogy lehozom neked a Holdat palacsintasütőnek.
Jót nevetünk a mai napig rajta, pedig ők már nincsenek közöttünk.

Boszorkányok

A 20. század elején a falvak népe még hitt a boszorkányokban. A fosztóban rémtörténeteket meséltek egymásnak az asszonyok. A gyerekek félve bújtak anyjuk szoknyája mögé. Apám levente volt, ő is hallgatta a mendemondákat. Sötétben ment haza. Egyszer csak lerepült fejéről a sapkája. Lélekszakadva futott hazáig. Egy szemhunyásnyit sem aludt. Alig várta a pirkadatot. Aztán hősiesen elindult a tett helyszínére. Messziről látta, hogy a sapkája hintázik egy szárítókötélen. A sapka gombja akadt bele. Többé már nem félt a boszorkányoktól, hiába is riogatta bárki.

Macska

A macskák önfejűek és sértődékenyek. Egyik alkalommal simogatásra vágyott a cicám, de nem volt kedvem hozzá. Először kimászott a 4. emelet párkányára. Leparancsoltam, eloldalgott. Kis idő múlva vettem észre, hogy kitúrta a virágföldet a szőnyegpadlóra. Tudta, hogy ezért nagyon haragszom. Egy órányi duzzogás után ismét hozzám dörgölőzött. Mit tehettem, kibékültünk.

Hipp-hopp

Rokonlátogatásból gyalog mentünk hazafelé. Az út rossz állapotban, gidres-gödrös volt. Egy lyukba lépett hároméves kislányunk, elesett. Azt gondoltam, sírni fog. Ehelyett felpattant, nagyot dobbantott és hadarni kezdte: hoppá Jézus csizmája! Hipp-hopp hepe-hupa, pipi tolla pihe puha. Jót nevettünk.
Áldom anyósom nevét, mert őtőle tanulta.

A sámli

Apám boldogan hozott kislányomnak ajándékba egy maga készítette kis sámlit. Várta a hatást (mint a kisgyermek, úgy szomjazta a dicséretet). A masszív jószág sokat kibírt: volt szánkó, lovacska, kiskocsi. Mikor kinőtte gyermekem, a sámli először a konyha egy zugába, majd tatarozáskor a nyári konyhába került, ott is maradt. Sokáig szem elől tévesztettem, aztán nagytakarításkor megakadt rajta a tekintetem. Eszembe jutott tíz éve meghalt apám. A mosoly az arcán, ahogy nézte a sámlival játszó unokáját.
Lakásunk újra megbecsült tagja lett, valósággal ikon, amelyre már az én unokáim ülnek vagy játszanak vele lovacskásat.

Reklám

A '80-as években nagy divatja volt a KLG gyújtógyertyáról szóló reklámnak. Még a csapból is az folyt.
A motort szerelte párom, körülöttünk lábatlankodott leánykánk. Kíváncsian nézte az apja kezében lévő gyújtógyertyát. Apja megjegyezte, hogy nem jó. Erre megszólalt a kicsi oktató hangon: a motoj motojja KLG dújtódejta. Hja!

A szoknya

nadrágot hordó lány voltam. megszülettek már gyermekeim amikor anyám meglepett egy gyönyörű szoknyával. magasított derék bő fazon. karcsú voltam benne fellángolt hiúságom. viseltem akkor is amikor az oviba mentem gyermekeimért. egyik kezemben bevásárlótáska másikkal fiam kezét fogtam mellettünk haladt nagyobbacska lányom. zebrához értünk a szoknyámat fellebbentette a szél elengedtem a kicsi kezét. ő elindult a zebrán. fékcsikorgás pillanatnyi sokk. az autó vezetője türelmesen hagyta, hogy átérjünk mindhárman a járdára. a szoknyát a szekrény mélyébe süllyesztettem, soha többé nem vettem fel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése