Kolozsvári-Donkó Rebeka "Kedves három királyok!"

 

Thomas Hardy Az ökrök

Tizenkettő, karácsony éj! --
"És letérdelnek ők"
Egy idősebb családtag így regélt;
Ültünk a kandalló előtt.

Láttuk a szelíd teremtményeket,
Lakhelyük szalmás akol
S közülünk senki sem kételkedett,
Hogy mindegyik térdre borult.

Ez egy régimódi mese,
Ilyet ki hinne már?
De ha valaki szólna, "Gyere!"
"Az ökör térden áll"

"Abban a karámban, a völgybe lenn! --
Gyerekként tudtuk azt"
Követném az éji sötétben,
Remélve, hogy igaz

Fordította: Fűri Mária

The Oxen

Christmas Eve, and twelve of the clock.

“Now they are all on their knees,”

An elder said as we sat in a flock

By the embers in hearthside ease.

We pictured the meek mild creatures where

They dwelt in their strawy pen,

Nor did it occur to one of us there

To doubt they were kneeling then.

So fair a fancy few would weave

In these years! Yet, I feel,

If someone said on Christmas Eve,

“Come; see the oxen kneel,

“In the lonely barton by yonder coomb

Our childhood used to know,”

I should go with him in the gloom,

Hoping it might be so.

https://www.poetryfoundation.org/poems/53215/the-oxen-56d232503c32d

Fűri Rajmond Álmodozunk

Úgy szánkóznék, ha volna hó,

odaát a dombon, Gulyán!

Dobálgatna az ugrató,

sajogna rajtam a ruhám.

Szlalomoznék a fák között,

meredek volt arra a kert.

Lánysikoly szólna: ütközött.

Ne féltsd! Az egy vagány haver.

Jégpálya sincs az udvaron,

nem szól keringő hangosan.

Hószállingózásban vajon

gondtalanságunk hol suhan?

Nagy Domb méláz magányosan,

koronáján fájó hiány.

Pincsit futtat óvatosan

oldalán aprócska leány.

Vihar nem kell, sem lavina,

nagy zimankó. Elég a hó.

Legyen fehér Föld paplana,

s bújj alája, égen lakó.

Fiad születése jön el,

ami nekünk Karácsonyunk.

Mutasd, te is itt vagy közel:

havat adj, s mi álmodozunk.

Kolozsvári-Donkó Rebeka Hal

 

Mórotz Krisztina látás

nem akarok ma nagy szavakat, ma szeretek, de úgy hogy ne tudj róla. ne érezd meg. itt várlak a rét legdélibb részén hajnal óta, és száll fel a pára. rajtam az az agyonmosott rózsaszín hálóing . mosolygok és elmondom a reggeli imát. mindig két sort többet kéne, hogy előbb itt legyél. vagy végig. szép ívű gerincem tartja  az anyaföldet. anyaföld mondom ki. de nem ő tart meg és ringatott álomba. Itt nincs kavics, tudtad, hogy a fák is alszanak? de igen lassan alszanak, nem figyelted meg, mikor a kérgüket összehúzzák magukon? lelassulva nem adnak energiát. de az első fénycsík az égen ébreszt hangtalanul.  pogány a dac amivel ébrednek, nincs Niké fa a győzelem ruhája elszakadt és mindig újabb redő ment utána.. nem tudom már  hol volt. Minden eltűnik egyszer. vajon milyen leszel ha meglátlak? a napnak melyik sugara ér el, hogy lassan a tenyerembe szórja magát? és mit eszek? távolabb kalász sok sok aranykalász, és közte álmos pipacsok öltöznek még pirosabba.. Hozzád a suttogás illik, egy sóhajtás, hogy gyere már. De te nem jössz... képeket tudok adni, és meséket. Soha ne hozz utánam könyvet, poharat, hozd magad álomittasan. és hazudj. én elhiszem. itt szeretnélek szeretni. reggeltől estig biciklizünk, arra amerre a nap jár, és nem nézzük miben botlunk el. mindegy az. kétszereplős a színdarab. Megjöttem szólsz halkan, zavarban vagyok. velocipéddel jöttem. Tudod az az új típus.  és nézel. majd nevetsz. Ez az első nézés épp mint a vadaknál eldönt mindent. de nem tudok szólni és elfelejtem, hogy a lábamon nincs cipő. picike,és el akarom dugni. világokon átívelő férfi. tudod milyen fura most úgy írni, hogy lehet, hogy nem is vagy, hogy nem tudom mi a kedvenc ételed, hogy mennyit iszol, alszol-e rendesen. hülye vagyok. és ha ráismersz magadra, és ha látlak nem éppen tisztán no mi lesz akkor? Haragudtam rád és kimentem a tóhoz, és azt akartam, hogy újból lila legyen az ég, a beleívelő napsugárral... az enyém vörös. ahogy esik bele a nap, bukik a tóba. Akkor bocsátottam meg. mert aznap ért össze a lélek kettőnkké. Vörössé és lilává. aznap szerettek az Istenek. Tudtam, hogy ez a vérvörös víz tisztít, nyugtat, és üzen... Öreg lelkeket ismertem meg a partján, mintha mindegyik álom volna. Neked minden kell, mosolygott Böbe, először a legnagyobb végül a kicsik, de fordítva kell, először a kicsi aztán a nagy.. persze ezt nem hiszed el, de éreztem  öreg lelkében a mamám illatát, és tudtam, hogy ezt a napot Isten nekem szánta, hogy ne csak egy narancstavat lássak. Hanem téged is ott ... Láttam a szemed amikor szavaltál. láttam az őzet benned, a vértest, láttam az országokat amiket jártál. Szerettelek és én ezt nem tudtam. Nem értettem, NEM! Semmit nem értettem, hát gyermek voltam? Ősöreg csenddel. Nem tudom mi tanított meg gondolkodni. és az összefüggéseket észrevenni. Látod? Megöregedtem, de mindjárt rácsapsz fiatalabb fenekemre.. Most veszem észre úgy a dolgokat, ahogy kellett volna látnom. hamis gyöngyökbe csavartam magam, amikor elvesztettelek az esőszagú szélben. De az illúzió vastag takaróját nem dobtam le, és egy zeneszerző mondta el úgy kell fényképezni, ha látsz egy fényt úgy fuss oda, mintha látnád újból a szerelmedet. (Aki akkor nem volt a tiéd) Figyeltem rá, és azt mondta látás. Ezen a szón elgondolkodtam. És tudtam úgy kell csinálnom, hogy patikamérlegen számolom az esőcseppeket, hát úgy kell, kiáltottam bele a szélbe . Mindennap fotóztam mindig más fényt vagy csak egy fatörzset óránként. Mert semmi sem álladó, ahogy azon a lábadon vékonyabbak a zokni szálai, amelyik lábad erősebben lép. Ahogy a nők melle sem egyforma.

Fűri Rajmond Láz

Annyi néven hívják. Mint mozgalom
valóban aktivizál. Belülről
jön késztetése, életösztön
serkent tettre, mihez megértő
módon közelít, tapasztalatok után,
jó szándékú, okos szakértő.
Hogyan is vonhatná ki belőle magát?
Néhány századnyi előzményt látni muszáj,
együtt a renddel, amely kontinensként
mozog forró bensőnk felett,
tektonikáját előttünk alig titkolva.

Értjük magunkat, megnyugtató módon,
vagy tünetünk egyszerű bagatell,
ahogy fáraóink ünnepi menetét
kísérte a szolgahad éljene,
és azóta változatlan törekedésünk
bebizonyítani, hogy azonos
rövidke, vágyakkal telt létünk?
Lázunkat, mely tagadhatatlan,
csillapítani nem tudja ígéret,
sem ünnepélyes esküvés, talán csak
önmagunk önkéntes örökbefogadása.

Emily Dickinson Mondd ki -- oldalról közelíts -- 1129

Mondd ki -- oldalról közelítsd --
Siker lesz az Igaz
Túl fényes gyenge örömnek
Ha szemben éri azt

Villámlást nem fél a gyerek,
Ha tanítója bölcs
Lassan ömöljön az Igaz
Másképpen megvakulsz

Fordította: Fűri Mária

Tell all the Truth but tell it slant —
Success in Circuit lies
Too bright for our infirm Delight
The Truth's superb surprise

As Lightning to the Children eased
With explanation kind
The Truth must dazzle gradually
Or every man be blind —

https://en.wikisource.org/wiki/Tell_all_the_Truth_but_tell_it_slant_%E2%80%94

KORÁL