Dr Kocsis András (1919 - 2013) Március (Futtában friss víz...)

Futtában friss víz s földszagot
Locsol füzek, barkák hajára.
Csendben ablakomhoz oson,
Hol sárga fénnyel átég a lámpa.

Megzörgeti az üveget –
Vásott, locsolkodó kölyök – ,
Jön, jön, ujjongja s mezítláb fut tovább
Fák közt s alvórétek fölött.

Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

Felütés

Volt egyszer egy zseniális kárpitos csemete
A francia királyi udvar fogadott gyereke
Mert volt neki több száz gunyoros remeke
Lett barátai mellett sok-sok ellenfele
Meggyógyítani nem akarta őt senkise
Senki megszentelt földbe eltemetni se
Ássanak mélyebb sírt, a király így rendelkeze
Végül nagy nehezen így eltemettete

Válasz

Színházában mai napig nagy a gyönyör,
játszik sokat, gúnyol, ha kell, s olyat gyötör,
aki álszent vagy garasos, egy zsugori,
vagy az áltudományt nagy kanállal eszi.
Urizál, mert pénze akadt, nagy üzlete,
s azt hiszi, hogy megjött a hiányzó esze.
Elkelne ma nálunk, akiből a humor
ömlik, s attól - észrevétlen - szívünk javul.
Nagy mester ő, kedvelt tehát, nem oktató,
hanem elmés és nagyon szórakoztató.
Légy vendégünk! Tudjuk, hogy az nyer, aki mer:
játszd el valóságunkat, te víg Moliére!

F. M&R

"Volnék, mint kő, oly érzéketlen"

Egy szép Szendrey Júlia vers

https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Szendrey_J%C3%BAlia-1828/Voln%C3%A9k_mint_k%C5%91_oly_%C3%A9rz%C3%A9ktelen/de/78448-W%C3%A4re_wie_Stein_so_unempfindlich?translationLang=all

Iványi Mónika Hőség

A krumplibogarak egymás hegyén-hátán nyüzsögtek a befőttes üvegben. Némelyik megpróbált felmászni a tetejébe, de hamar feladta, amikor rájött, hogy narancssárga lábai nem tapadnak az üveg falához. Volt amelyik nyitogatta a szárnyát, el akart repülni, de a következő pillanatban már koppant is a szeggel kiszurkált kupakon. A Nap még mindig erősen tűzött. A lugas hűvös árnyékában ücsörögtünk. Meztelen lábunkra frissen szitált port pergettünk résnyire nyitott tenyerünkből. A szemcsék átfolytak a lábujjak közötti réseken. Gyorsan és forrón, akár gyerekkorunk legszebb napjai gondtalan éveinken.

Egy varjú szállt a szilvafára. Ötször károgott. Peti összerezzent. Nem törődtem vele, egy letört gallydarabbal téglalapot rajzoltam a földre. Meghúztam a célvonalat, és már épp ki akartam szedni magamnak a legfürgébbnek látszó bogarat, amikor Peti megfogta a kezem. Ez nem ér- mondta-Hárman gyűjtöttük, hárman is fogunk velük játszani. Leszakítottam néhány fűszálat, és bedobtam az üvegbe. Ahelyett, hogy enni kezdték volna, megpróbáltak felmászni rajta, de a fűszálak meghajlottak a tetemes súly alatt. Végül mindannyian visszacsúsztak az aljára.

Nem várok tovább-mondtam Petinek. Ha nem jön, magára vessen, de ebben a pillanatban meghallottam Mari néni hangját. Minek jön ide ez a vénasszony?- méltatlankodtam. Néhány perc múlva odajött hozzánk Peti anyja kisírt szemekkel. Még vékonyabbnak és gyűröttebbnek látszott, mint annak előtte. Akár egy papírlap, amit egy erősebb nyári fuvallat képes messzire röpíteni. Lisztes kezeivel idegesen gyűrögette barna kötényét.

Nem akartam elhinni amit mondott, felkaptam az üveget és megmondtam Petinek, hogy most azonnal kimegyünk a kanálishoz. Megdöbbent, de nem mert ellent mondani. A kanálisparton megtaláltuk Palampertó egyik sáros cipőjét, ott hevert a letaposott vadvirágok között. Hiába volt meleg, a virágokról, még mindig nem száradt fel a sáros víz. Épp arra biciklizett a kerülő, aki mérgesen odakiáltott nekünk, hogy azonnal menjünk haza. Peti nem akart, elvette tőlem a befőttes üveget, lecsavarta a kupakját, és elkezdte beleszórni a krumplibogarakat a vízbe. Látni akarom, ahogy megfulladnak- motyogta alig hallhatóan, miközben öklével vörösre dörzsölte a szemét.

Fűri Rajmond Ilyenkor

Ilyenkor felszabadulás jön el,

s vele hangos öröm, nem egyedül.

Száguldozni kezdenek elemek,

aztán mintha bál kezdődne belül.

 

Készülhetne róluk egy kép, fotó,

meglehet a nagyszámú részvevő

olyan gyorsan változik, mint a mag,

amelyből sok részecskéje kilő.

 

Rendező aligha van, akinek

dolga finoman szólni: legyenek

szívesek összeállni. Kezdenénk

érteni megvizsgálva önöket.

 

Tudják, rendkívüli az alkalom,

feltárulva a sok belső terem,

s mértékeiket adja szabadon,

amire ketten mondhatják: Jelen.

 

Álom munkál, benne homály, s a fény

ritka,szabálytalan felvillanás.

Nincs szédülés, ahogy meg nem ijeszt

tempója: a hiányzó lassulás.

 

Szétszóródott, mi eddig volt egész?

Vagy megmutatta őszintén magát

zártságunk igazi természete?

Arcához az ember mással jut át.