Tárgyak, tanúk Felütés Fűri Mária Válasz Fűri Rajmond

 

felütés

Minden 'kétkezi munkát', beleértve a takarítást, nehezen kezdek el, és nehezen hagyom abba. Most a még fiatalon beszerzett 'Garzon' szekrénysor egyik kis alacsony polcának könyveit szedtem le portalanítás céljából, és csaknem mindre rácsodálkoztam.

A művészet kiskönyvtára, a férjem által, fiatal korában gyűjtögetett sorozat, köztük egy kapott, fenti dedikált. Beck Ö. Fülöp, Leonardo, Kandinszkij, Marc, 'és még sokan mások' (12 -- 16Ft).

Ha Mozart naplót írt volna... "III. díj A "CENTENNÁRIS" verseny kamarazene tanszak I. kategóriájában" Debrecen 1962. (kivel és mit játszottam?).

Szeretők és házastársak (sorozat Magyar tallózó, 32 Ft). Most olvastam bele először, egy fantasztikus Móricz levéllel nyit.

Gyurkó László Arcképvázlat történelmi háttérrel (1983., 26Ft).

Beöthy Zsolt A magyar irodalom kis-tükre, alcím: szellemi életünk fejlődésének áttekintése a milléniumig. 'reprint'. Vásárlás ideje a kilencvenes évek vége (?): ti. a kis könyv 255 Ft.

(A változó árakhoz természetesen más fizetések tartoztak. :))

Lesz mibe beleolvasni... 

válasz

Ásatások nélkül kerül elénk a megélt idő emléke, a sok-sok tanú. Különféle tárgyak ismeretlen mennyiségben képesek felidézni múltunkat, csak éppen az esemény pontos felmutatására nem számíthatunk tőlük. Olyan "raktárunk" egyelőre nincsen, amelyben felcímkézve állnának a dokumentumaink, a hely, az idő, az esemény, a résztvevők megnevezésével, felsorolásával. Ezért aztán kidolgozásra vár az a módszer, amely a visszatekintést lehetővé teszi, és a látott kép vagy képsor elég "éles" ahhoz, hogy megbízhassunk benne, túl a nosztalgiánk keltette különös kellemességen. Önmagunk ilyen újrateremtése - szerencsére - másodrendű ügyünk, még akkor is, ha egyre növekszik a jelentősége. Az új lehetőségek egy ideje nem hagynak nyugtot nekünk, hogy magunkat megőrizzük, éspedig komoly érdeket valósítva meg ezzel. Miután mindig a jelen primátusa vezet, "őt" szolgálhatja az emlékek felhasználása, amelynek utolérhetetlen és megvalósíthatatlan formája - lenne - a tökéletes replika létrehozása és - megfelelő időben történő - lepergetése. Miután az aktualitásunk ilyen akadályával nem szeretnénk bajlódni, megelégednénk a tematikus, a válogatott, a szempontokat alkalmazó újrahasznosítással is.

Sajnos, hogy a "konzerválást", amely ezt lehetővé tenné vagy megkönnyítené, külön figyelemmel és módszerességgel lehetne csak elvégezni, sok-sok időt véve hozzá igénybe, hogy az egyéb hozzávalókat meg se említsem, marad a rendelkezésünkre álló módszer: a pillanat által diktált, szükségtől vezérelt emlékezés, és az alkalmanként, a véletlenül adódó megerősítés, mint az ilyen takarítási élmény öröme és meglepetése.

Meg a készülődés arra, hogy a napi feladataink sorába felvegyünk egy új teendőt: rendezni "magunkat" meglévő adathordozóink segítségével. Milyen jó látni azokat is, akik velünk voltak akkor, amikor ....

Hacsak el nem fogadjuk a szabályt, miszerint: bizonyos tennivalók nem tartoznak ránk.

Ahogy annak idején anyánk volt az első, aki tisztába tett minket, amikor elvégeztük "dolgainkat".

 2021. 03. 16.