Ha bementem volna, ezt kérdezem
évtizedek múltán, és a válaszomat,
mely mesebeli útjára indul,
józanságnak mondott öreg csapat
kezdi néha egyénileg, majd hahotázva
térdcsapkodással a középre tenni,
ahol mindenki jól látja, hogy ez
elszalasztott, igaz egyéni, történelmi
pillanatnak számít, amit ma már
nem ismételhet meg senki istenfia.
Színei és formái élettelenek.
Múltunk élősködőit kell etetni
a lehetséges magyarázatokkal,
és bizalom ősrengetege fog
magában örülni, véletlenül sem
látványosan, hogy vesztett csúcsokon
szikrázik a fény, s a bármikori
találkozásunk pontosan olyan,
mint lehetett volna az az egyetlen egy,
amelyet már sosem fogunk megvalósítani.
