Felütés
Fölöttünk virgoncan sétált a hold
Sárgán. Nem volt még teljesen tele
Sugárzó, égi éjjeli edény
Sárga fényét ide csurgatja le
Furcsa, a fodrozódó tómeder
Nemcsak tükör. A víz át is alakít
Napsárga volt, most meg olvadt ezüst
Ezüstszürke. Így kicsit prózaibb
Minden nyugodt, semmi sem misztikus
Egyenletes légzés a létezés
Jól ismert közegünk félcivilizált
Biztonságos tér, tágas és szelíd
Válasz
Nagy lepényéből a fény ránk csorog,
mint töltelék, mely sűrűn édes.
Csillagok közén egyre mosolyog,
jóindulatún, nem negédes.
Fák lombját igazítja, a haját,
bújócskázik. Estvéli játék.
Hullámokat keres, néha talál,
miken boldogan átbucskázik.
Tartom zsinórját, észre sem veszi,
hiszen lámpás az éji égen.
Aztán hagyom. Az ember engedi,
változhasson négyféleképpen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése