Fűri Rajmond Passió

Tegnap este hallhattunk passiót,

nagy hatással volt a bachi zene.

Megfeszítettek isteni fiút,

s felrémlett a korszak története.

 

Rabszolga volt az akkori tömeg,

fegyver által kényszerítve a rend.

Azt keresték, ki adhatna hitet,

és békét, amelyben zajlik a csend.

 

Megosztottság ma is kötelező:

elvész, ki a versenyben lemarad.

Rabszolga a karddal vitézkedő,

és az is, aki parancsot kiad.

 

Gondolkodók középen valahol,

köszönik, mit az élet adagol.

Fűri Rajmond Százhetvenhét

Százhetvenhét éve volt, hogy

utca lett az ország háza,

s pontos beszédet kezdett a

korszak legszebb ifjúsága.

 

Hangos szóval azt hirdették,

mi lehessünk úr e házban,

s megélhetést kapjon, aki

itt született, e hazában.

 

Testvériség jelszavával

ölelkezhettek a hívek,

s a szabadság illatával

feldobogtak mind a szívek.

 

Hányszor tűztük magunkra ki

jelvényüket, a kokárdát,

győzve saját magunkban le

bizonytalanságot, árvát.

 

Általános összefogás

állíthatja feladatunk,

melyben ott a bizonyíték,

hogy ugyanaz akaratunk.

Nincsen itt vak, ki nem látná,

hogy miből állhat az élet,

mely nem előny, s nem is hátrány

annak, ki önzésnek élhet.

 

Önzés a köz javát nézni,

miből maga töltekezhet,

s örömében tudja: ifjak

jövőjükkel ölelkeznek.

 

Százhetvenhét év repült el,

lássuk immár folytatását:

nyitott szemmel, bízó szívvel

építve világ világát.