Tamási József 2 verse

gyöngyök

gyöngyöket izzadtak

a zsenge füvek éjjel

büszkén ragyogtak

a telihold fényében

megszégyenítve az eget

Legelésző őzek szemlélője  

Mindig ide lyukadok ki  

Hallgatok valami lemezt a nyolcvanas évekből

És kényszert érzek az íráshoz

Nem akarom már elemezni a semmit

Meg akarok élni egy tisztes kort

Egyszerű emberként

Például

A héten szinte minden nap őzeket láttam

A dombokon kóborolva

Néztem őket

Boldog voltam

Legelésző őzek szemlélője  

Lett belőlem

Gyurcsi - Zalán György beta-karma

szégyelld magad haver

legalább lelkedben

nem kell most előttem

majd ha már elmentem

ha nem látja senki

gondold át az utat

az útjelző tábla

ugyan hová mutat

te tereltél erre

engem és magadat

most kettőnket emészt

a rákos daganat

*

pirulsz-e már haver

ha nem látják mások

hívtad és most száll le

fejünkre az átok

             2025.05.14.

Fűri Rajmond Születés

Egyszemélyes. A természet, saját

ügyére térve, vajúdás után,

kiteljesít. Orvosért nem kiált.

Mégiscsak személyes az, mely során

szárnyat bonthat pillangója. Színét

elrejtve hordta hosszú ideig,

s most röptének örül, s mint ki mesél,

ámulásra készti vendégeit.

Nincs vér. Köldökzsinórt sem látni itt.

Jajszót sem csendesít le a madám,

aki helyett vigaszt az teljesít,

hogy nyitottá lett a tér, s a madár,

melynek láthatóvá válik a táj,

addig köröz, mígnem az örömét

elhiszi. Ha fészkére visszaszáll,

dalol: nem ül súly tovább a szivén.

Fűri Rajmond Jobb az idő? Tavaszodik?

Ki nyújtja előbb a kezét?

Hol lesz az a találkozás?

Milyen nyelven folyik beszéd,

s lesz utána imádkozás?

 

Tanítónak ki kit tekint?

Előkerül a Biblia?

Volna alap, mi egyesít.

Az egyik a másik fia?

 

Mint a gyerek: csodálatom

csüggött testőr egyenruhán.

Sajnálom, de kimutatom:

ilyen tudok lenni. Profán.

 

Ami hatott, az a tömeg

hangja volt: elragadtatás.

Miért jutott eszembe: ez

stadionban a szurkolás?

Íme, ilyen közvetlenül

érintett engem a dolog.

Más, hogyha két lélek vegyül,

s felettük állnak angyalok.

 

Nagy tét forog kockán, ajaj!

Sok milliárd sóhajtozik.

Álom reszket: szűnjön a baj!

Jobb az idő? Tavaszodik?

Fűri Rajmond Zártság nyílik

Függöny mögé leskelődött barátom.

Vonzotta a mély sötét, a titok.

Többször mondta: sokat adnék, ha látnám,

ki használja elbújni a Napot.

Kettős formát alakítunk magunknak:

ettől nőnek fűként gyermekeink.

Észrevétlen, ahogy rólunk tanulnak,

és nem mondják, mik a gyökereink.

Színházunkban, ami élet, a függöny

sosem megy fel, ettől az izgalom.

Célozgatás folyik, amiből rögtön

nem készülhetne szakirodalom.

Játékaink, nyíltak sokan, belőlük

formát bontunk: ezek hétköznapok.

Úgy gyarapszanak javaink, ha köztük

a sötétben, zártan szaporodunk.

Hallgatás nem fogadalom, de mégis,

ezt a tudást okkultnak nevezi

iskolánk, így alakulhat ki fétis,

mely ledöntését ma sok tervezi.

Mielőtt e zártság nyílik, jó tudni:

értéke van. Ismeretlen, azért.

Mint a világ, mely körülvesz, s aludni

küld naponta, a szép holnapokért.

Alszom tehát, s mikor jön az éberség,

félrehúzom ablakom függönyét.

Így láthatom, ahogyan az emberlét

ujjong velem ősi természetén.