2016. november 24., csütörtök

Kántor Zsolt Alulnézet

Báger Gusztávnak

A kék eget kémleli. Az esőt veszi szemügyre.
Nem tudja rávenni senki, hogy a szemét lesüsse.
Megcsillannak a cseppek egy pillanatra a fán.
Tényleg különös. Honnan pottyannak le egyáltalán?
Az erdő, a park s a kertek. Megannyi párálló agglomerátum.
Avar alatti kéreggerinc. Teremtmények, világ, fátum.
A legsötétebb felhő csak int. Olyan a hajnal, mint egy befőtt.
Impressziókat konzervál. A reflexió ezzel jár. Megy a délelőtt.
Körbetekeri a citromsárga sálat. Jól érzi magát. Akár el is ázhat.
Beteszi a zsebébe a kezét. Megérinti a kulcsokat. A távolból egy hölgy
nézi, érezni a vonzással teli félszet. Nem lesz belőle áldozat.
Egyedülléte telt. Magánya éget. Csak áll. Elnyeli az élet.

Must
Digitális Kalamáris Kiadó
2015. Szarvas

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése