Előre-hátra himbált már a teste
mit tenger hullám a halálba tolt,
nincsen már álma, jöhet sok-sok este
mondták a parton: vajdasági volt.
Egy búcsú csobbanást, egy merítés nyarat
kesernyés ősz jöhet csikorgó tél
előtt...
álltunk a parton mi élők, ő magára
maradt
kettévált világra repedt a délelőtt.
Nem állt meg az idő, nem símúlt a víz
színes folt előttünk, szánkban keserű
íz,
s mint útszélen hagyott kutya várta hogy
visszajő
a padhoz csomózott gazdátlan törölköző.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése