2017. október 22., vasárnap

Steiner Judit Hangulatból hangulatba

Nehéz hét után ólmos fáradtan, agymosottként, érzelmileg kifertőtlenítve huppantam le az ülésre s csak néztem kifelé a két, egyre keskenyebb kis résen... a színek kifakulva...

"Holnap megyek vizsgálatra... Viiizs-gááá-laat-ra! Hát nem hallasz??!" - kérdezte feltűnően türelmetlenül az előttem ülő, fülét a mobilra tapasztva.

Nem..., nem hallotta, s talán még ő sem a saját hangját - de hisz ordított a busz - a motor olyan hangos berregéssel küzdött a sebességgel, hogy az már merénylet volt a hallójáratnak.
A máskor csendes harmóniában, hang nélkül vagy épp halkan duruzsoló, mostanra azonban valahol ki-kilazult alkatrészek mérgesen egymáshoz csapódtak, mint asszonyért vívó lovagok.
A sofőr kereskedelmi csatornazenére bólogatott.
Fiatalok lazán, gondtalan-hangosan adták át magukat élménybeszámolóiknak.
Egy kisgyerek üvöltött bánatában-fájdalmában.
Jobb felső sarkát kiszabadított plakát vibrált a huzatban idegesen.
A nyitott ablakon át beszűrődött az utca hűvös, esti moraja... egy autós észveszejtve dudált, egy mentő sírva elszáguldott...

Zakatolt a fejem... Hol vannak a gondolataim??
Páran füllhallgató mögött, védett kis világukban lebegtek... Kerestem az enyémet, jaj, hova tehettem...
Gomb, nyomás - zsibbadtan leszálltam a cél előtt.

A hazaúton, a lassú nyugalomban, a puha csöndben lépegetve, a szívem ritmusára s az éltető levegő áramlására figyelve egyszer csak újra megtaláltam arcom mögött a saját hangomat s a színek világomba lopva visszatértek.

MEGÉRKEZTEM...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése