2018. május 30., szerda

M. Szabó Mihály Szeretet nélkül

nem azért fogantam: 
zabáljam hónapokig
muter gyönge testét,

csupán annak okán,
hogy apámmal eltöltött
néhány (szerelmes) estét

hányt, vetett, dobált az élet
ne kérdezd hát, mennyit
szitkozódtam, mikor
láttam lógni az anyámat,

azt se kérdezd, mit érzek
gyermekeim miatt
(most, hogy újraélem),

mikor gyarló testi vágyért,
újabb striguláért,
hagytam csapot-papot
egy német ribancért

s persze azt se firtasd,
fáradt agyamban
mi lüktet, mi dadog

új kedvesem hamvaival
–  már ami megmaradt –
miért beszélgetek,
amint vele vagyok

            *

én nem kértem az életet,
vagyok, mert csak vagyok
az sem érdekel már
milyen nyomot hagyok
(ha egyáltalán hagyok!)



Mellékdal:

azért érzem néha,
mosolyg rám az isten,
mikor ringatom karomban
agysorvadt kis kincsem


dokk.hu

M. Szabó Mihály Egy mai dalnok búja


Néked idegennek babér itt nem terem,
s szűk hazádban sem lehetsz próféta!
Hiába, no! … ez ám a jó tréfa:
hazád helyett, marad házad! (Szűk verem!)

Dohogj csak vén bolond! Bilincs minden óra!
Vágóhídra szívedet mért hordod?
Kálnokyval mondd csak miért mondod:
„Szellemi árut nem mérnek kilóra.”?

Van múltad…, tán jelened. S holnapod?
Ki tudja!? Eljutottál mondhatod:
lélektől lélekig és faltól falig!

Hát ne gondolj holmi babérral!
Örülj, ha só kerül marékkal
asztalodra – melyre kenyér is alig!

dokk.hu

2018. május 27., vasárnap

Fűri Rajmond Bármikor tiéd


felütés:

Lépek egyet lépek kettőt
Meglépem a tizenkettőt
Fogom magam tovább lépek
Egész nap csak lépek lépek
Lépek egy körön körözve
Csak a halál léphet közbe
- - - -
D.
Ahogy halottaink
Akiket eltemettünk
Beépül a szerelem
Szín amit nem kevertünk
Csak megjelenik a Színen
Fehér? Piros? ruhában
Akárhol. Itt vagy ott
Talán Amerikában

furim


Bármikor tiéd

Lemegy a Nap, s az este színei
megfakulnak. Mintha bágyadt lenne,
fáradt, imbolyogva keresve ágyát,
hogy pihenjen. Az álom vele
hová bújhat, amikor fénye
olyan átható, és láttat mindent,
mi látható? Vajon szerelme simít
homlokán, a Hold, a csendes,
s küldi ágyába szelíden, hol
árnyékba bújhat, a Föld mögött?

Hidd, hogy neked is visszatér erőd,
amit szétszórtál, mikor a saját
jóság szemedbe tükrözött, és fényét
csillogtatva kérte, hogy légy csak bátran
adakozó. Az örök sugár is pihen,
titkolva a kíváncsiak elől
báját, mi egyszerre izzik,
és volna mégis annyira szelíd,
mint érintés, amely nyugtat,
ha fájdalmasan felsír gyermeke.

A képtárban alvó múzsa festve,
aranykeretben, s a hattyú Zeusz Lédához
simul. A függöny előtt pedig Danaé
látja a kandi pillantást, amelytől
szépsége lesz olyan kívánatos.
Csak álmod s vágyad, amit kérnél,
azt kinn nem láthatod, és pihenésed,
hogy nőhessen újra erőd, ha ott keresnéd,
nem kapod, hisz rejtve van, bár nem sötétben,
mi bármikor tiéd, ha magadba nézel.

2018. május 26., szombat

Fűri Mária D.

Ahogy halottaink
Akiket eltemettünk
Beépül a szerelem
Szín amit nem kevertünk
Csak megjelenik a Színen
Fehér? Piros? ruhában
Akárhol. Itt vagy ott
Talán Amerikában

2018. május 23., szerda

Kertész Éva Sorok

A hét éves Zsófi nagyon gyorsan megoldotta az élet-halál problémát. Tudod, mondja nekem, az úgy van, hogy megszületünk, aztán aki hamarabb megszületik, az hamarabb meghal. Sorrendben, mondja. Megsimogatom a kis fejét, okos vagy, igen ez az élet rendje. Nem kérdezi, hogyan születünk és mi lesz a halál után. Előbb utóbb ezeket is tudni akarja.  A születést megmagyarázom, az egyszerű. Hogy mi van a halál után?  Az egyik ember így gondolja, a másik meg úgy. Ő majd eldönti, melyik tetszik neki.
Sorrendben. Sorban és rendben. Néha a sorok összekuszálódnak, borul a rend. 
Gyerekkoromban, a sorvezető vezetett írás közben, nehogy kicsússzak a sorból. Mert úgy szép az írás, és később a nélkül is tudjunk sima papírra sorban írni. Szokjuk a rendet.
Álljatok nagyság szerint sorba! Ezzel kezdődnek a tornaórák, engem a sírás környékez. Már megint utolsó leszek, utálom a tornasort! Amikor lassan mégis növök valamennyire, elmúlik a sírás. Bár a vége felé állok, négy-öt gyerek szerencsére még utánam. A tanterem előtt is sorba kell állni. Ott legalább lehet kettesével, az mégis más, nem olyan magányos az ember. A naplóba abc sorba írnak be bennünket, a feleltetés össze-vissza. Rend van és káosz van.
Apám kertjében vízszintes sorokban az ágyások, a zöldségpalánták egyenes sorban ültetve. Engem is próbál tanítgatni, de én nem bírom ezt a rendet. Össze-vissza szeretném ültetni a virágpalántáimat. Aztán megkönyörül rajtam, megkapom az egy négyzetméternyi helyet a rendetlenségre. Amikor kinyílnak a virágjaim, gyönyörű az én káoszom.
A temetőben számozott sorok, holtunkban is sorba vagyunk rakva. Anyám és apám sírjához megyek, a temető kapujával szemben lévő úton egyenesen, aztán a nyolcadik sorban balra. Ott nyugszanak egymás mellett. Ha véletlenül összedőlnének a sírkövek, eltűnnének a sorokat számmal jelző táblák, akkor is odatalálnék. Eligazodnék a káoszban.
A könyvespolcomon eleinte rend van. Az abc sorrend kizárva. Magyar próza, magyar líra, külföldi próza, külföldi líra. A drámák is a megfelelő helyre. Kezdetben még időrend szerint sorban, de ahogy nő a számuk, odateszem, ahol van hely. Néha furcsa szomszédságok keletkeznek. Én meg eljátszom a gondolattal, hogy a polcon szóba elegyednek egymással az írók. Vagy a költők. Különböző korokból szólnak és megértik egymást. Elhatározom, nem lesz itt időrendben sorba rakás, magukra hagyom őket a rendetlenségben.
A katonai temetőben a háborúban elesett katonák sírjai. Fehér sírkövek sorban, hátborzongató rendben, nem olvasom az évszámokat. Eszembe jutnak a felvonulásokon egyenruhában menetelő katonák. Állj! Jobbra nézz!  Ez biztos a kiképzés része, szokják, a parancs az parancs. Mindenki ugyanabban a másodpercben jobbra fordítja a fejét. Rend van. Békeidő van.
Aztán a filmjelenet a szemem előtt. Sorban állítják a falhoz a kivégzésre ítélteket, eldördülnek a fegyverek, az emberek, mint a dominó, egymás után sorban esnek össze.
Jönnek a gyerekek, lasagnet csinálok, az a kedvencük. Az első sorba a tészta kerül, rá a ragu majd a sajt. Aztán a sorok ismétlése, amíg elfogy az alapanyag. A végén öntöm rá a liternyi mártást, a folyadék az egész tálban szétterül, részecskéi a fizika törvényei szerint mozognak. A mártást így beissza a tészta és a ragu, összeérnek sütéskor az ízek. 

Ma eszembe jutott Zsófi. A városból hazafelé a villamoson ült egy fiatal lány, talán tizenhat éves lehetett. Felszállt egy fiatalasszony egy öt éves forma kisfiúval. A lány átadta a helyét, a nő leült, a kisfiú nem, állt az ablak mellett és nézelődött. Egy középkorú nő két nagy szatyorral megállt mellettük, a gyerekes nő átadta a helyét. A szatyros nő megköszönte, lehuppant a székre, a nehéz szatyrokat maga mellé tette. Mondta a kisfiúnak, maradjon, nézelődjön az ablaknál, elfér a szatyrok mellett. Két megállóval később szólt nekem, üljek le, ő úgyis leszáll.
No, akkor itt a sor vége, gondoltam, amikor megláttam egy hajlott hátú, fekete ruhás nénit, tessék leülni, mondtam felé fordulva. Köszönöm, nagyon kedves, válaszolt, láttam, leülni is alig bírt.
Zsófi, te tényleg tudod, mi az élet rendje.

2018. május 21., hétfő

Fűri Rajmond Pünkösd


Hallod a zajt, ahogy repked, hullámzik,
mint madárraj, amikor az este már csöndes,
és a fészkek melege biztat, hogy ott a nyugalom?

Ijeszt a lehetőség, hogy megszűnhet a hatás,
amellyel büszkén járta az elérhető zugokat,
csak a válasz elmaradt, ki tudja hová menekülve?

Változna az erő? A hely lenne egyszerre más?
Pedig az élet annyi jelet küld, hogy maradni fog,
legfeljebb a hangokat kezdi majd megválogatni.

A láthatatlannak nincsen árnya. Megsemmisült
lény, akinek az élet csacskaság, de annak aztán komoly!
Őrzi magában, mint emléket, ami egyszerre nagyon is való.

Érezz, higgy, gondolj, és ha látsz, marad tennivalód,
megérteni, amit keresni szoksz. Hibátlanul
néhány dolog övez, és nem biztos, hogy bemutatkozik.

Amit kaptál, az felmérhetetlen. Gyalog bejárni
földi kört, s a széllel vitázni, amikor kezedben
tarthatod puha tenyerét, és a szeme néha rád tekint?

Ami átvonul fölötted, azt megérintheted. De, ha akarod,
nézz rá, mint tulajdonodra, amit legszívesebben eldobnál,
hiszen sajnálat vetette eléd könyöradományként.

Újrakezdeni sokáig és sokszor lehet. Fogytával
felkeres a teendő, hogy köszöntsd, s hogy ő is
megköszönje neked a sort, amelyben nincs megállás.

2018. május 19., szombat

Fűri Eszter Ruhaterv



Magyarázatok

sötétkék = víz
"...élő vizeknek folyamai ömlenek annak belsejéből" (János 7:38)

piros = bor és vér (Jézus vére)
"Ne bortól részegedjetek meg, melyben kicsapongás van, hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel"
(Efézusiakhoz 5:18)

"...nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyátoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén."
(I. Péter 1:18)

aranysárga = olaj
"Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, amely lefoly köntöse prémjére"
(133. zsoltár 2.)

világoskék kör alakú minta = igazgyöngy
sárga közepű zöld rombusz = szőlő levél, rajta olajcsepp
"Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket."
(Példabeszéd 31:10)


1999 Tanítóképző főiskola Debrecen

tanár Makoldi Sándor

Bennem ez a ruha mindig a Pünkösddel kapcsolódott össze. Különösnek találtam, hogy egy látszólag absztrakt tervezés mögött milyen szellemi folyamatok zajlanak.
A tanár úr nem erőltette a tanítványokra a saját képzeletvilágát, ezért mindig nagy tiszteletet éreztem iránta.
furim

2018. május 15., kedd

Pálóczi Antal Kutyát karácsonyra


karácsonyra kiskutyát venni nehéz 
a jobb tenyésztők tavaszi almot kölykeztetnek
csak vidéken hirdették meg páran:
"két hónapos kuvaszölykök eladók"

hiába ijedezett a feleségem hogy harapós lesz
fellöki az idős nagymamát
mindenáron kuvaszt akartam venni

az ázsiai pásztorebek mindig is a kisborjak a kiscsikók
a kisgidák  és a kisbárányok gyámolítói voltak 
felügyelték véres megszületésüket
védték őket a ragadozók ellen
Kosztolányi Dezsőnek is kuvasza volt
s a youtube-on a fajta a legtöbb klipen kisgyerekkel játszik

nevelés kérdése mondtam
megígértem nőstényt veszünk - azok kezelhetőbbek -
s majd nem a falkavezér kölyköt hanem a másodikat vagy a harmadikat fogjuk kiválasztani

na de hogy autózzunk kétszáz oda-vissza négyszáz kilométert 
téli gumik nélkül át a Bakonyon
majd hátra ülj ne az anyósülésre vetettem fel
de ez sem hangzott túl megnyugtatónak

a 2008-as világgazdasági válság utáni éveket írtuk
s már több mint egy éve munka nélkül voltam
ezért nem telt téli gumira

nagytestű kutyát venni gazdasági csőd közepén?
amikor Lassie-t is akkor adták el a regényben bár hazatért
amikor már nem tudták miből etetni?

valami mégis azt diktálta: IGEN! IGEN! IGEN!

pedig hetvennél több álláshirdetést pályáztam meg
s 59 évemmel tanári gyakorlat nélkül nem vettek föl sem az intézetek
sem az iskolák se vidéken se Budapesten

világéletemben újságíró voltam de már csak szépirodalmat akartam írni
Hemingway szerint az újságírás akkor jó a szépíráshoz
ha az ember időben meg tud szabadulni tőle
nekem ez csak ilyen későn sikerült

amikor már a sokadik lapom ment csődbe
megpróbálkoztam az ingatlan szakmával
de a hitelválság elsők között az ingatlan- és a gépkocsikereskedést döntötte romba
2007-ben hiába lettem irodaelső

az én hirdetéseimben az is benne volt ha író lakott a házban
vagy ott történt meg valamilyen városi legenda vagy történelmi esemény

még Móricz Zsigmond Üllői úti négyszobás lakását is árultam
a Hét krajcárt 1907-ben egy ottani harmadik emeleti kétszobásban írta
gyakran fellépcsőzött hozzájuk Ady
az első emeleti négyszobást öt évvel később a Sári bíró színpadi sikere után vették ki
a németre fordított Sáraranyért lelkesedő Thomas Mann már ott látogatta meg 1920-ban
majd ott lett öngyilkos a felesége is - de ezt kihagytam a hirdetésekből

most az én házasságom hever itt romokban gondoltam
s beszálltunk a hideg kocsiba

lassan vezettem a hókásás aszfalton nyári gumijainkkal és tudtuk sokáig tart az út
mert az autópályadíjon is spórolnunk kellett
de lassan kinyílt a táj a régi Balatoni út két oldalán aztán kisvárosok jöttek
alig ismertem rájuk
a “jobb időkben” mindig az M7-esen mentünk

majd nagy sokára Székesfehérvár
aztán a 8-as úton tovább tovább és tovább

majd hirtelen ismerős lett a vidék
különösen az a kopár hegy Inota után szétágazó mellékgerinceivel
mintha egy tengeri csillag karjai lennének

hát persze
katona koromban több hadgyakorlatunk is volt itt
télen nyáron ősszel tavasszal
lombváltás vagy hóhelyzet szerinti álcaruhában

ez megint valami olyasmi amit sosem mondunk el a feleségünknek
de a katonaviselt férfiak félszavakból is megértik egymást

nézd csak mondtam hogy megtörjem a hallgatásunkat
látni a hóhatárt böktem a hegy felé
és csakugyan a tetejétől a közepéig tiszta fehér volt
de attól lejjebb sehol hó jég zúzmara
mintha valaki egy vonalzóval vízszintes csíkot húzott volna a hegy közepére
az út is olvadt egyszer sem csúszott meg az autó
mintha "valaki" vigyázott volna ránk
mintha lett volna remény 
(és azóta állásom is van már)

Várpalota Veszprém majd idegen falvak s erdővel borított hegyek itt-ott mindenfelé
s egyszer csak egy idegen falusi családiház nagy rendezett udvarán álltunk
a láncra vert kuvasz kan felágaskodva ugatott az anyakutyát a kölykökkel a lakásba zárták

holnapra vártuk magukat - fogadott ijedten a tulajdonos egy középkorú nő
kiderült a telefonba rossz dátumot mondtam
kértem ne adjon enni a szállítás napján a kiskutyának mert a kocsiba az új eb
olyankor behány
ő meg épp az imént etette meg tejbepapival

leforrázottan vörösödtem el - a feleségem nem szólt - legjobb kosztümjében egyszerűen állt ott
kedves volt és szép - most tűnt fel mennyire - ahogy “más szemével” is néztem

de aranyos - adtam a kezébe az előre megbeszélt félénk kis nőstényt
a remegő fehér szőrpamacs nedves fekete orra megilletődötten szimatolt minket
gyorsan fizettünk köszöntünk és már szálltunk is be a kocsiba
nem akartam sokat teketóriázni

a feleségem a hátsó ülésen az ölébe fektetve fogta a kutyust

mi lesz itt gondoltam tudtam a kölyök
amint a kanyaroktól és az irányváltásoktól megbolydul a limbikus rendszere
hányni fog mint a gyerek a túl sok ringlispilezéstől

talán ha óvatosan vezetek kibírja hazáig?

a kiskutya az út kétharmadáig bírta Székesfehérvár határában mindent összehányt
az egész hátsó ülést feleségem kosztümjét de még a kocsi padlójára is ment

félreálltunk az úton
igyekeztem mindent letörölgetni
megsemmisülten ültem vissza végül

mi jöhet még?
most már tényleg minden tönkre megy?
el fogunk válni?

jellegzetes jól ismert hányásszag terjengett a kocsiban
mint amikor a kisbabát megbüfiztetik

attól kezdve a feleségem ezt a kutyát


a saját gyermekének tekintette



dokk.hu

2018. május 13., vasárnap

Fűri Rajmond Tessék


Egyszerű történet, ami nekem fontos,
ahogy szülője gyermekét élteti, lesve
kívánságát, és azt, hogy köhög-e kincse,
hogy hívhasson orvost hozzá, mert ijedelme
nem hagyna neki békét. Bár évek teltek el
azóta, hogy figyelmem megkötötte, és álmodtam
róla akkor, éjjeli éberségben, öntudatlanul.
Az emlék fáj, mint tüske nyoma, bár kihúztam,
csak a sajgás marad meg, akár évekig is.
Cél nélkül, bosszantva, hogy hiába keresem
okát visszatértének, makacs úr rajtam,
könyörtelenül.
Templomban freskó volt felettem, égi közelt
mutatva, s a képe, mit hordoztam
vágyban, a szemem látását varázzsal igézte,
s az arca lett benne idealizált.
Alakja görög isten, de a márvány hidege nélkül.
Hamar léptem közelébe, érinteni, s bújva
hozzá önzőn, feledve a távolságot,
mi elválasztott tőle kezdetben,
félelmem okán, de nem voltam büszke,
sem hivalkodó, és főleg nem erőszakos.
Mitől lettem bátor, ma sem értem. Bíztatott
volna, vagy szeretném hinni, hogy közömbössége
megcsalt, mert így ő irányíthatott?
Netán volt benne is tartózkodás,
majdnem félelem, hogy megadva magát
kifosztva lesz, mindenét odaadva?
A fa és ága is gyenge, amikor gyorsan nő,
érezve a tavasz melegét, s a hajtásai ég
felé törnek, hogy fényt kapjanak, és legyen
szabad terük a növekedéshez.
Virágainkat méhek járták szorgalmasan,
és gyümölcseink hamvát a kertész
fennen dicsérte, töltött kosárral térve
kerti lakába vissza vendégeihez.

2018. május 10., csütörtök

Fűri Mária A vers ing


A vers ing
Az olvasó magára ölti
Magára szabja
Összekoszolja
Kimossa
Kiöblíti
Kifacsarja
Kiteszi a napra
Megtörli benne a lábát
Lehányja
Összehajtogatja
Kinyújtja
Érti
Nem érti
Félig érti
Továbbadja
Azt csinál vele, amit akar
A vers már az ő tulajdona

2018. május 8., kedd

Charles Bukowski Törzsvendég


Jane aki már 31 éve halott
sose képzelte volna
hogy írhatok egy forgatókönyvet
a közös piás napjainkról
és
leforgatják ezt a filmet
és
egy csodálatos filmcsillag játssza el
őt
Hallom Jane-t megszólalni " Egy gyönyörű filmcsillag? Oh
Az isten szerelmére "
Jane, ez a show biznisz, menj vissza
aludni, kedves, mert
nem számit mennyire próbálják
képtelenek hozzád foghatót találni
ahogy
én se találok

fordítás: garai péter sándor


Barfly

Jane, who has been dead for 31 years,
never could have
imagined that I would write a screenplay of our drinking
days together
and
that it would be made into a movie
and
that a beautiful movie star would play her
part.
I can hear Jane now: “A beautiful movie star? oh,
for Christ’s sake!”
Jane, that’s show biz, so go back to sleep, dear, because
no matter how hard they tried they
just couldn’t find anybody exactly like
you.
and neither can
I.

https://www.poemhunter.com/charles-bukowski/poems/

2018. május 5., szombat

Fűri Rajmond Képre kép


felütés:

Lépek és falba ütközöm
Mozdíthatatlan és magas
Nem mossa el a vízözön
Nem porlik el, rám sem szakad
Nincsenek kerülő utak
Ezer csákány sem bontja meg
Lépnék és visszapattanok
Tehetetlenség, nem harag
Ami bennem végigcsorog
Ami rajtam végigszalad
Mert lépek, falba ütközöm
S a falról visszapattanok

furim


Ha jött a nyár, a szünidő, bezárt az összes iskola,
falunkba vitt a kis vonat, repült elénk a nagymama.
A nénje háza lett a hely, hol áramlott az őserő,
mi jó anyámat készteté, hogy újra dolgozhasson ő.

Ürült a lak, udvarra ment a konyha bútora s az ágy.
A mész, a nagy lavór, fehér festéke piszkos falra máz.
A kis csapat együtt nevelt, levél közé finom dara,
de volt szabály, hogy kell a víz, ha enni kezd a sok kacsa.

Ma minta nem, tapéta kell, henger pihen, az obsitot
divat, mi oszt, és ott a pénz, ha ékesítenéd lakod.
Ahol idődet töltöd el, a Flóra nő, s a Fauna
vendégeid. A puszta fal, mely képre kép: fantázia.

2018. május 1., kedd

Fűri Mária május 1.

Minden hirtelen elvirágzott
És most helyette ott az űr
A parókák a földre dobva
Az ártalmatlan zöld az úr
Nincsenek piros lázadások
Csak színevesztett rózsaszín
Csak zöldek hajkorona nélkül
Itt zöld selyem ott zöld szatén