Fűri Rajmond Képre kép

felütés:

Lépek és falba ütközöm
Mozdíthatatlan és magas
Nem mossa el a vízözön
Nem porlik el, rám sem szakad
Nincsenek kerülő utak
Ezer csákány sem bontja meg
Lépnék és visszapattanok
Tehetetlenség, nem harag
Ami bennem végigcsorog
Ami rajtam végigszalad
Mert lépek, falba ütközöm
S a falról visszapattanok

furim

Ha jött a nyár, a szünidő, bezárt az összes iskola,
falunkba vitt a kis vonat, repült elénk a nagymama.
A nénje háza lett a hely, hol áramlott az őserő,
mi jó anyámat készteté, hogy újra dolgozhasson ő.

Ürült a lak, udvarra ment a konyha bútora s az ágy.
A mész, a nagy lavór, fehér festéke piszkos falra máz.
A kis csapat együtt nevelt, levél közé finom dara,
de volt szabály, hogy kell a víz, ha enni kezd a sok kacsa.

Ma minta nem, tapéta kell, henger pihen, az obsitot

divat, mi oszt, és ott a pénz, ha ékesítenéd lakod.

Ahol idődet töltöd el, a Flóra nő, s a Fauna

vendégeid. A puszta fal, mely képre kép: fantázia.