2018. május 21., hétfő

Fűri Rajmond Pünkösd


Hallod a zajt, ahogy repked, hullámzik,
mint madárraj, amikor az este már csöndes,
és a fészkek melege biztat, hogy ott a nyugalom?

Ijeszt a lehetőség, hogy megszűnhet a hatás,
amellyel büszkén járta az elérhető zugokat,
csak a válasz elmaradt, ki tudja hová menekülve?

Változna az erő? A hely lenne egyszerre más?
Pedig az élet annyi jelet küld, hogy maradni fog,
legfeljebb a hangokat kezdi majd megválogatni.

A láthatatlannak nincsen árnya. Megsemmisült
lény, akinek az élet csacskaság, de annak aztán komoly!
Őrzi magában, mint emléket, ami egyszerre nagyon is való.

Érezz, higgy, gondolj, és ha látsz, marad tennivalód,
megérteni, amit keresni szoksz. Hibátlanul
néhány dolog övez, és nem biztos, hogy bemutatkozik.

Amit kaptál, az felmérhetetlen. Gyalog bejárni
földi kört, s a széllel vitázni, amikor kezedben
tarthatod puha tenyerét, és a szeme néha rád tekint?

Ami átvonul fölötted, azt megérintheted. De, ha akarod,
nézz rá, mint tulajdonodra, amit legszívesebben eldobnál,
hiszen sajnálat vetette eléd könyöradományként.

Újrakezdeni sokáig és sokszor lehet. Fogytával
felkeres a teendő, hogy köszöntsd, s hogy ő is
megköszönje neked a sort, amelyben nincs megállás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése