Tudtuk, hogy jön a tél, s fagyni fog,
ősz után.
Őrizhetjük-e még nyár sugarát? A jót
megszoktuk. De ha már reszket a test, muszáj
lesz felvenni meleg ruhát.
Gondoltuk, legyen úgy. Kedve, ha már zilál,
s törvényt mond, szigorút, mellyel
erővel áll
s érvényt is szerez, egy hű követő, ha
mind
vesznénk sem fog eloldani.
Minket rég az a sors őriz, amelyben úr
hangját várja a sok, hallani kész s naiv
tettet vágyni tudó, s téve feláldozott
gyermekszív, aki hitt s akart.
Most felszállt, s oly erős, kormoz a
füst, sötét
felhőjében az ég tiszta helyért kiált.
Távolról les a Nap, fénye fakó, s mi már
rögtön hozzuk az új tavaszt.
(Kiss
Judit Ágnes fészbuk feladványára:
"Meghallgattam
az időjárásjelentést, úgyhogy a mai téma legyen A KÖZELÍTŐ TÉL. Örülnék, ha
valamilyen módon reflektálnátok Berzsenyi versére is, külön tisztelet az
aszklepiadészi strófát használóknak. Tehát a közelítő télről írjatok!")
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése