Ki halt meg, professzor talán?
Lépcsőkön mécses-rengeteg
Körben libeg sok sárga láng
Megilletődött emberek
A régi vasbolt, előtte, ott
Mutattad, s rögtön tudtam én
-- Döcög a kettes villamos --
Kiért imbolyog ott a fény
Tán a városért dolgozott
Éjjel-nappal, majd megszakadt?
Ugyan dehogy, ott álldogált
Felsőtestét ringatta csak
Mindenki Attilája volt
Akinek mindenki adott
Csak egyetlen egynek adunk
Tőled és tőlem is kapott
Úgy vette ő a létezést
Ahogy ott fenn a madarak
Szerették az elhaladók
Felsőtestét ringatta csak
Aki csak úgy van, kell olyan
Aki helyettünk létezik
Úgy, mint ott fenn a madarak
S az emberek szerethetik
Csak úgy magáért, csak azért
Hogy létezik, hogy van nekünk
Nem harcol soha semmiért
Csak létezik, itt van velünk
Nem zavarja, ha elveszik
A pénzét, netán megverik
Felsőtestét ringatja csak
És jó nekünk, hogy létezik
Aki ellen nem harcolunk
Száll, mint az égi madarak
Aki ott van, ott áll ma is
Felsőtestét ringatja csak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése