...
A kisfiú a szülei szobájában talált egy nagy tükröt. Az öreg, az első nagymamától örökölt szekrény mögé állították, de még ott is a falnak fordítva. A kisfiú nagy nehezen elhúzta a szekrényt, s még nagyobb munkával a tükröt is előrángatta, majd elfektette a szőnyegen, rámászott, négykézláb állva nézegette magát. Szülei sétálni mentek, akkor halt meg a másik, a második nagymamája is, arról beszélgettek, vagy arról, hogy anyuka miért szeret egy másik bácsit, nem lehetett tudni, de kettesben akartak valamiért sétálni. A kisfiú rég sejtette már, hogy valami van az öreg szekrény mögött.
Négykézláb állt a hatalmas tükrön, és nézte magát. Hosszú haja az arca elé esett, azt ingatta, mintha hinta lenne, amikor a tükör hirtelen megrepedt alatta. A kisfiú ijedten felugrott, de már késő volt: a tükörképe ott maradt a repedt tükörben. A kisfiú várt. Sokáig várt. De nem történt semmi. A tükörkép nem mozdult. Akkor odébb tolta egy kicsit a tükröt, lábbal, de a tükörben ragadt kép már nem változott. Ugyanazt a kisfiút mutatta, ugyanazt a plafont. Olyan volt már, mint egy hatalmas fotó, nem tükör.
....
Jónás Tamás -- Beck Zoltán
talajgyakorlatok című kötetéből
Savaria University Press
Szombathely -- 2021
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése